[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

FULLEXTRA.HU CSOPORT
A FACEBOOKON IS!




Könyvet szeretnél?




Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Versműhely



Pályázati lehetőségek



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: ClarkApril643
Új ma: 0
Új tegnap: 1
Összes tag: 9067

Most jelen:
Látogató: 21
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 22

Jelen:
Tagi infók stando Küldhetsz neki privát üzenetet stando stando


Támogatónk


Fullextra Szépségszalon
CÍMVÁLTOZÁS!
2016.jan.11-től
Bp.XVIII. Üllői út. 365.


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Ajánlott weblapok
· 1: Janusvers
· 2: Fényfa
· 3: Gligorics Teru Versei
· 4: Ararát
· 5: A Hegy - NeMo blogja
· 6: Kaláka
· 7: Zsefy Zsanett
· 8: Harmatcsepp .. a lélek útján ...
· 9: Máté László honlapja
· 10: Hegedűs Csaba honlapja
· 11: Dezső Ilona Anna honlapja
· 12: S. Farkas Zsuzsanna honlapja
· 13: kortársirodalom.lap.hu
· 14: Sidaversei
· 15: haiku.lap.hu
· 16: Péter Erika honlapja
· 17: magyarirodalom.lap.hu
· 18: Barátok Verslista honlaja
· 19: Olvasás lap.hu
· 20: Alkotó.lap.hu

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Vértvajúdó legenda
Ideje:: 12-27-2013 @ 12:06 pm

Vad reccsenésre riadtam fel az éjjel.
Talán egy korhadt léc szakadt ki sorsomból,
mint hídból a pillér, mit az idő érlel.
Én nem tudom, mi volt... de a másvilágról
Te integettél, Apám.
S ekkor, először talán,
nem mosolyogtam vissza. Térszakadékon,
múlt-folyókon, lázálmon, sorsközönyön át
futottam feléd. Ó, te Árny, te Csalékony,
hát azt hiszed, gyermeked mindent megbocsát?
 
Lopva szöktél el, mint huszonhárom éve.
Hiányod mély barázdát vájt bennem csontig.
Vér sípolt tüdőmből... Az Ég szerelmére,
Apu, nélküled a világ összeomlik,
örök némaságba fagy.
Élet sincs, ahol nem vagy.
Éjjelenként álmaim átokkal vernek,
mosolyogsz várván, hogy visszamosolyogjak.
Azt hiszed, hogy a röpke tíz másodpercek
a nappalokon át is ragyogni fognak?

Egyszer kihúztalak már a vég torkából,
s Te húszévnyi jövőt ígértél cserébe,
de csak annyi jutott a kisírt csodákból,
mint csaló Júdásnak. Harminc ezüstérme.
Se-színű szavak, tervek
ma földszagot lehelnek.
Megloptál! A falánk rög gyomrát tömted meg,
jóllakattad meleg, boldog álmaimmal.
Miért fontál eskükből hosszú kötelet,
hogy lásd, amint jelenem húsába irdal?

Jöjj, szórj sebeimre égő nátriumot!
Ezerbűnű vagyok. Ítélj, verj meg érte.
Most nem keresem meg a parányi zugot,
mely régen oltár volt esti vezeklésre.
Gyere, ne ácsorogj ott,
mint vérig sértett halott!
Kóstold meg a kínkeservet, kijózanít.
Vajon lesz-e így is mosolyogni kedved,
ha büszke melledbe dacom kése szakít!
Hallod, Apu, könyörgök... Fel kell ébredned...

Megremeg az éj kékje, halkan nyög a föld,
a tébolyító iszony is csitulni kezd,
de árnyad után kapva szívem fölüvölt
még egyszer, utolszor... majd simul a csendhez.
Száll, száll a sűrű pára
sorsom új hajnalára.
A valóság ím fény-szárnyait kibontja,
és feleszmélek... élek. Ha nélküled is.
Ostoba lelkű, ki mérgét végighordja,
hagyva, hogy feleméssze akár a pestis.

 



Utoljára változtatva 12-28-2013 @ 09:17 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: mmonka
(Ideje: 12-27-2013 @ 12:42 pm)

Comment: Drága Dana! Ez valami gyönyörű! Szívszaggató, gyönyörű, nagyon erős képek, oly mélységek az emberi lélek fájdalmában... keserű szemrehányás, s mégis az el nem múló szeretet, mert hisz ami egyszer megszületett, meg nem hal. Mélyen megérintett versed, biztosan visszatérek ide még, többször el kell olvasni... Szeretettel ölellek, s köszönöm, hogy olvashattalak :)


Hozzászóló: mickey48
(Ideje: 12-27-2013 @ 12:45 pm)

Comment: Mit szóljak erre, lélekből szólva - amit még el nem sírtál benne zokogva? Inkább lehajtom fejem...


Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 12-27-2013 @ 05:18 pm)

Comment: Nagyon erős vers. Nem csak az érzelmi töltés, a belső hullámzás, a képletes üvöltésig emelt hangsúly, és a keserűség szélesen értelmezett képei miatt, nem csak a történet vezetésének a valóság peremén eljárt tánca miatt, de technikai szempontból is erős vers. A vers formáját nagyon eltaláltad, ebben a jellemzően keresztrímes szerkezetben a nyolcsoros szakaszbelsőkben törő rövid, páros rímes szerkezetekkel bennem mintegy megemelted a szakaszok közepét, hogy aztán újra taszíthasson a vers tovább. Az építés nagyon megfogott, a formához illően vitte végig a tartalmat, nem engedted el pillanatra sem, és ebből is táplálkozpott bennem végig a versed. Remek volt, nagy örömmel olvastalak, komoly, erős alkotás. aLéb


Hozzászóló: SherabSenge
(Ideje: 12-27-2013 @ 05:34 pm)

Comment: Hú-ha, ... ennek még párszor neki kell futnom, penge élű fogalmazás, végtelen mélységben! A történet nem, de a képi megjelenítése nagyon tetszik.


Hozzászóló: pirospipacs
(Ideje: 12-27-2013 @ 05:37 pm)

Comment: Mit egy fájdalomból szőtt szőnyeg utolsó cafatjai, úgy hasadtak szét bennem a sorok olvasás közben. Mivel tudom azt is, hogy mi íratta veled ezt a verset, így nem tudok elvonatkoztatni, de azt hiszem nem is akarok. Érzem a szenvedést, és a sértett számonkérést követő könyörgést is hallom. Meghajoltam, Kisvirág. Ölellek. pipacs


Hozzászóló: lena1
(Ideje: 12-27-2013 @ 06:11 pm)

Comment: Fájdalmunkban vádolunk és dacolunk a sorssal és szeretteinkkel szemben is, pedig tudjuk, sosem rajtuk múlik, mikor kell maguk mögött bezárni a földi ajtót. Mély fájdalommal megírt, gyönyörű vers. Ölellek


Hozzászóló: Summer
(Ideje: 12-27-2013 @ 10:52 pm)

Comment: Már maga a cím is figyelemfelkeltő, idevonzott. Azt hiszem, ebben a versedben meglepted olvasóidat, hiszen eddig az Apa személye mindig Isten volt - mint minden gyermek szemében a szülő. Ám a dac mindezt kifordítja, egy új képet, új érzést tár elénk. Ami az ígéreteket illeti, már megtanultam, hogy csínján kell velük bánni. Az én apám is megígérte, hogy még whiskyzünk. Nem lett belőle semmi. Szóval a versedre visszatérve tetszik ez az új szemléletmód, még akkor is, ha éppen szomorú történés okozta. Azt hiszem, a fájdalom íratja a legszebb verseket. Ölellek: Zsu


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 12-27-2013 @ 11:01 pm)

Comment: Olyan őszintén tört ki szívedből ez a vallomás, drága Mónika, hogy a szívem is beleremegett. Nagyon köszönöm, hogy érezted, hogy megélted ezt a verset, ez nekem nagyon sokat jelent. Köszönöm, hogy elolvastad, és köszönöm, hogy itt hagytad nekem emlékül az érzést, amit kiváltott belőled. Ölellek érte végtelen szeretettel!


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 12-27-2013 @ 11:02 pm)

Comment: „amit még el nem sírtál benne zokogva?”... köszönöm, hogy tudtad, érezted, hogy vannak még meg nem írt érzések, kedves Miki. Bizony, erősen kellett visszafognom a gyeplőt, hogy ne a gyermekdac kerüljön papírra. Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad, a főhajtást pedig külön. Jólesett.


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 12-27-2013 @ 11:13 pm)

Comment: Erős vers ez minden szempontból, Béla, nagyon boldog vagyok, hogy láttad, érezted azt a mindent elsöprő érzelemhullámot, mely kitört belőlem, amikor megszültem ezt a szógyermeket. Külön köszönöm, hogy a formára is figyeltél, és hogy ezt pozitívan értékelted. Magam is jónak találom (ezt nagyképűség nélkül mondom el). Azt hiszem, a jó vers az, mely szabad versnek tűnik, hiszen mindent elmond, elmesél az olvasónak, és csak akkor veszi észre a kötött formát, ha külön figyel rá. Nem lep meg, hogy Te ebből a szempontból is figyeltél, és ezt külön köszönöm. Megérte a ráfordított munka, minden bizonnyal. Ez az első versem, mely nem hömpölygött... vagyis ömlött volna, ha hagyom, de vissza kellett fognom magam, hogy még véletlenül sem írjak le olyat, amit később megbánnék. Nagyon sokéves visszafogott, mélyre ásott indulat van (volt) bennem, és bevallom őszintén, József Attila, - Kései sirató című verse nyitotta meg bennem azt a bizonyos hetedik ajtót. Köszönöm még egyszer a versemre fordított figyelmet. Dana


Hozzászóló: Teru
(Ideje: 12-27-2013 @ 11:14 pm)

Comment: Te drága Liliomszál, minden szavad egy tőrdöfés, bennem is nagyon ilyen gondolatok forgnak mostanában. Mennyi szenvedést hoz egy szülő halála, ha ezt sokszor tudnák azok a szülők! Megrázó, egyszerűen megrázó ahogy vérbe fontad... Ölellek szeretettel, Teru


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 12-27-2013 @ 11:15 pm)

Comment: Örülök, hogy találtál a versemben olyasvalamit is, ami kedvedre való volt, kedves József. Ha visszajössz még, megköszönöm. Tudom, egyszerre tömény, sok, de aki engem ismer, tudja, én már csak ilyen vagyok. :) Köszönöm, hogy itt voltál.


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 12-27-2013 @ 11:16 pm)

Comment: Azt hiszem, bennem is ugyanolyan cafatosra, rojtosra szakadt meg az a fájdalomszőnyeg, drága Pipacska. Nagyon sokáig őriztem magamban kimondatlanul ezeket az érzéseket, és amikor áttört a gát, alig bírtam visszatartani a saját medrükben őket. Meg kellett szelídíteni (és ez nagyon sok időt vett igényben). Egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy József Attilának is egy évébe telt, mire elkészült a vers, és elénk merte tárni. Csak azt hallja a versbe szőtt valódi fájdalmat, akinek füle van. Köszönöm, hogy Te nem voltál rest odahajolni hozzá, és köszönöm, hogy nem riadtál meg attól a fülsiketítő dübörgéstől sem, amit hallhattál, míg ezt a szívhangomat hallgattad. Ölellek érte nagyon: Kisvirág


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 12-27-2013 @ 11:17 pm)

Comment: Vádolunk és dacolunk, drága Lena, és néha nem csak azért, mert itt merészeltek minket hagyni, hanem szemtelenül számon kérjük azt az időt, amit nem velünk töltötték el, amikor megtehették volna. Nagyon köszönöm, hogy érezted a sorokba szőtt, leírhatatlan fájdalmat, csalódást. Viszont ölellek!


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 12-27-2013 @ 11:19 pm)

Comment: Nem csak az olvasóimat leptem meg, Zsu, hanem önmagamat is ezzel a verssel. Sosem gondoltam volna, hogy a szándékosan mélyre ásott sérelmek, valaha is a felszínre törnek, hiszen Apám esedezve kért bocsánatot, és én meg is bocsátottam Neki. Attól a pillanattól fogva soha többé nem beszéltem ezekről a dolgokról. Még magamban sem. Aztán meghallgattam a Kései siratót, és egy megmagyarázhatatlan, hatalmas erő hirtelen falhoz vágta az eddig bezárt lélekajtót. Így született meg ez a vers. Persze, az én Apám továbbra is egy Isten. Anyám volt anyám helyett akkor, amikor a szükségem volt rá. Tudom, hogy Neked is megvan a magad története, és köszönöm, hogy megismerhettem azt. Így jobban is megértem, miért is... Mindent. Ölellek!


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 12-28-2013 @ 12:05 am)

Comment: Annyira nagyon örültem Neked, drága Teru! Épp az imént voltam Nálad, olvastam a könnyfakasztó, szépséges versedet, és arra gondoltam, hogy mennyire nehéz lehet Neked, hiszen fájdalmad kétszer akkora, mint az enyém. És még én panaszkodom? Hát igen... ma dacos, odamondogató kölyök voltam, de tudom, Apu mindent megbocsát. Köszönöm, hogy olvastál, és hogy saját érzéseidre ismertél fel ebben a versben. Megtisztelő. Nagyon. Viszont ölellek végtelen, és őszinte szeretettel: Dana


Hozzászóló: stefanicus
(Ideje: 12-28-2013 @ 06:34 am)

Comment: Hello drága Dana ! Gyönyörü szép versed . Igazi éned ragyog a sorokon át .Gratulálok szeretettel shf/Istvan :-) <3


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 12-28-2013 @ 09:20 am)

Comment: Köszönöm szépen, hogy olvastál, drága István, és nagyon örülök, hogy felismertél a soraim mögött. Szeretettel ölellek!


Hozzászóló: Samway
(Ideje: 12-29-2013 @ 10:57 am)

Comment: Mint mindig nagy örömmel olvastalak Lil...átérzem a versed erejét és mélységét, mivel átestem ezen én is...szeretett Apám mellettem halt meg..14 éves koromban...meghajlok tudásod előtt...


Hozzászóló: Anna1955
(Ideje: 12-29-2013 @ 06:48 pm)

Comment: Nehéz megszólalni versed olvasása után. A hatalmas, vergődő fájdalom átsüt a sorokból. Zaklatottsága, a nagyon bravúros képekkel, és technikával tökéletes összhangot alkot. Szeretettel ölellek: Anna :))


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 01-01-2014 @ 04:01 pm)

Comment: Jaj, Samy, lelki szemeimmel láttam azt a 14 éves fiút és önkéntelenül is potyogni kezdtek a könnyeim. Ilyenkor...ilyenkor olyan kicsinek érzem a saját fájdalmamat. Köszönöm, hogy volt erőt végigolvasni a verset, sőt, hogy nem mentél el mellette szó nélkül. Köszönlek, Samy! Lil


Hozzászóló: vorosliliom
(Ideje: 01-01-2014 @ 04:08 pm)

Comment: Mindig nagyon sokat jelentett a verseimről alkotott véleményed, drága Anna, ezért hálásan köszönöm, hogy nem mulasztod el egy versemet sem, rengeteget tanultam ezáltal. Köszönöm, hogy nem csak az érzést pásztáztad végig, hanem a verset is, fontos volt, hogy olyat alkossak, vagyis olyan emléket állítsak Édesapámnak a magyar szavak koszorújából, amely méltó egy igaz ember, szerető Édesapa, dicső hazafi, és tiszta szavú költő örökségéhez. Örülök, ha Te jónak véled. Köszönöm. Viszont ölellek szeretettel: Dana


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.14 Seconds
pharmacy online