Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Haikucsokor. Amikor haza érek Ideje:: 01-03-2014 @ 12:14 pm |
|
|
|
|
Amikor haza érek
úgy vettem észre mióta hetven lettem más minden ember *** később rájöttem nem az emberek másak én változtam meg *** néha duzzogok nagyon őszinte vagyok soraim fájnak *** itt az idegen még nem vált otthonommá soha nem is fog *** otthon idegen anya nyelvem volt az, mi idegenné tett *** magyar és magyar az nem egy és ugyanaz fájó valóság *** itthon vagy otthon az hol van és melyik az örökös kérdés *** sírunk fejfáján mindketten eggyé váltunk magyar és magyar *** csak ezt kérem még mint újévi kívánság hogy igaz legyen
Tóni
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-03-2014 @ 08:54 pm
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-03-2014 @ 05:02 pm) Comment: Tóni, én nem értek a haikukhoz, a csokor-formát különösképpen nem kedvelem, de ez teljesen szubjektív. A vers gondolatai viszont szépek.
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: vorosliliom (Ideje: 01-03-2014 @ 06:50 pm) Comment: Nagyon mélyen megérintettek ezek a lélekcseppek, kedves Tóni. Én a negyedikből (vagyis annak utolsó sorából) kihagynám az s betűt. Anélkül is megállja a helyét, sőt. Nagyon, nagyon tisztelem Benned a Hazádhoz való ragaszkodást, teljesen átérzem, és olyan szentnek találom, mint maga az Anyaföld fogalmát. Gratulálok! |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 01-03-2014 @ 08:51 pm) Comment: Kedves a-léb! Valójában azért kezdtem el évekkel ezelőtt a Haikut tanulányozni. hogy leszokjak a hosszú sorokról a verseimben. Most nagyon örülök annak, mert ma egy egy kitűnő lehetőség, mondhatnám néha az egyedüli, hogy egyáltalán valami írjak. Remélem a Februári műtét után a szemeimen, minden jobb lesz.Köszönöm az őszinte véleményedet, és egy annál tübbet ér. üdv Tóni |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 01-03-2014 @ 09:00 pm) Comment: kedves vörösliliom!Minden felépitő őszinte kritikát szivesen fogadok, és amint látod, az "s" már el is tünt. Mielőtt feltettem, én is egy pillanatra megakadtam benne, de mivel nálam minden vers a szív, az érzéseim spontán leírása, nem változtattam meg, habár az értelemnek is bele kellett volna szólnia, de igaz, az nállam olyankor ki van kaocsolva. Mégegyszer hálás köszönetem, és üdv Tóni |
|
|
|
|
Hozzászóló: Teru (Ideje: 01-03-2014 @ 11:36 pm) Comment: Kedves Toni, az a legszomorúbb, hogy az ember nem csak a naygvilágon, de a saját hazájában is idegen lesz. Nagyon belém találtak gondolataid.
Szeretettel olvastalak, Teru |
|
|
|
|
Hozzászóló: stefanicus (Ideje: 01-04-2014 @ 05:22 pm) Comment: Hello toni1 ! Örömmel olvastam haiku láncod , szeretem én is ezt a formát. Igen megtanitja az embert fegyelemre és tömör kifejezésre.gratulálok. shf/Istvan |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 01-04-2014 @ 08:13 pm) Comment: kedves Teru! Többszöri otthonlétem alatt, már ezt is beláttam, és ez sokat hozzájárúl ahhoz, hogy nem megyek haza. Hiszem, és tudom is, idegenben sokkal könnyebb idegen lenni, mint idegen otthon.
Soket megéreztették ezt velem, otthon: Hogy is írta Alfred Polgár: "Az idegen sohasem vállik otthonoddá, de otthonodban idegen lettél. Köszönöm, hogy olvastál és üdv Tóni |
|
|
|
|
Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-07-2014 @ 09:35 am) Comment: Én is sok időt töltöttem a hazámtól távol. Nem befolyásolt ez abban, hogy mindig ott volt az otthonom, hol szeretteimmel lehettem. Attól, hogy egy nyelvet beszélünk, még a családból hozott kultúránk nagyon is különböző lehet. Ettől még nem lesz senki ellenség vagy barát, és nem lesz idegenebb mint otthon a szomszéd. Én úgy érzem, ha mosolyt ad valaki, az fog mosolyt is kapni, bárhol a világban. Régóta olvaslak Tóni, és az általánosítás, sokszor rosszul esik, pedig nem is ismerjük egymást. Igen, vannak mindenféle emberek akik egy nyelvet beszélnek, és az egyetlen az ami összeköti őket, éppen ez a nyelv. De nem is kell több. A haza szeretete ezen tőből fakad, ebben rejlik, és nem kell ettől többet várni. Valahányszor leszáltam Ferihegyen, azt éreztem itthon vagyok. Nem azért, mert ilyen vagy olyan ember, hogyan viselkedett a környezetemben, hanem mert végig mehettem az Andrási úton, vagy felmehettem a Gellérthegyre... magyarul kértem egy vattacukrot, és nagyarul rendeltem az ebédemet. Ezek nem változtak, ma is ez a hazám és bárhová vessen a sors, nem arra fogok emlékezni ha haza gondolok, hogy ki mit mondott, hanem arra, hogy mit láttam a Káli medencében, vagy a Balaton parton. Szeretettel olvastalak: Anna :)) |
|
|
|
|
Hozzászóló: toni1 (Ideje: 01-09-2014 @ 05:58 pm) Comment: Kedves Anna!
Igen, de mindig mint magyarországi magyar. Én is sokat mosolyogtam, vissza is mosolyogtak, mindaddig, míg meg nem kérdezték: Te hova valósi vagy? És amikor válaszoltam, sokszor az volt a felelet: Á, én azt gondoltam te is igazi magyar vagy! Egyszer kétszer hallani ezt, nem is olyan rossz, de évtizedeken át? Több mint tíz évig Szegedinek hazudtam magam, míg egyszer az is Szegedi volt aki kérdezett, utána abbahagytam. Vannak ismerőseim szerte a világon, és mind azt meséli, hogy ők is másodrendű magyaroknak vannak ott nézve. Miért van az, hogy nagyon sok helyen mint itt Svájcban is, évente tartanak magyar bált, és a dél magyarok bálját? Tudod, talán nálam az is segít, hogy én sohasem éltem Magyarországon, és a haza érzése csak idealizmusban él él bennem, de praktikusan mindig egy más érzést kaptam, ami azt a tudatot alakította ki bennem, itt idegenben sokkal könnyebb elviselni azt, hogy idegen vagyok, mintha otthon néznének idegennek. Nekem is minden tisztelem, szeretettem a Magyar hazához húz, de a sok évi tapasztalat nagy belső harcban van ezzel az érzéssel, Nagyon sokszor amikor két magyarországi magyarnak nézeteltérése volt, és én megpróbáltam közbejárni a megértéshez, pár perc múlva mindkettő elennem volt. Ma behúzom fülem-farkam, és „gyáván” hallgatok. Köszönöm a véleményedet, és remélem egyszer elbeszélgethetünk valóságban is egymással. Üdv Tóni |
|
|
|
|
|