A girl az én vagyok. Én vagyok, te vagy, ő van. Mi vagyunk, ti vagytok, ők vannak. Jó ez a ragozás. Szép, alanyi. Tárgyasban a létigét nem is lehet. Én vagyom? Olyan nincs. Csak magyarul tudok. A cím egy dalból lett, amit tegnap este hallottam a tv-ben. Lett, teremtődött, készült, született. Érdekes, a lett és a készült az olyan személytelen. Míg a teremtődött és a született, arra azt mondanám, hogy lélek van benne. Mennyire másképp hangzik az, hogy fiú lett, mint az, hogy fiam született.Benne van. Belekerült, vagy ott is volt mindig? Nem is érdekel. Mindenesetre a tv-ben hallottam a dalt és azért csak hallottam, mert tegnap este épp vak akartam lenni. Bekötöttem a szememet és tapogattam. Megúsztam két kék folttal csípőtájékon. Szeretem a kék foltokat. Olyan kis érzékenyek, mint én, amúgy általában. Meg az emberek általában. Mint a margaréta. Azt hinné az ember, az olyan szilárd virág. Ellenálló, szép, stramm. Szokványos, érdekes és különleges egyszerre. Aztán jön egy szél, és tőből törik ki. Fekszik a földön, felveri rá az eső sarat. De a szirmai sosem piszkosak. Ott mosolyog olyankor a sárban. Haldoklik és mégis gyönyörű. I'm just a girl. Suttogja és mosolyog. Úgy képzelem, hogy ha felruházom emberi tulajdonságokkal a virágokat, a margaréta lenne a csupaszív. Ékes, hímes tarka rét, kinyíllott a margarét. Az unokatestvéreimet egyszer margarétának öltöztette az anyukájuk a farsangon. Mindkettőjüket. Az én anyukám sosem volt kreatív. Én akkor hókirálynő voltam. Valami verset kellett szavalnom a télről, meg a hidegről, meg hogy mennyire szeretem. Utálom a telet. Ott álltam, és emlékszem, csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretnék margaréta lenni. Egész belül szinte izzott a virág, akkor még biztos volt bennem lélek. Aztán elmúlt ez is. De a versike amit mondtak, megmaradt. Most már nem gondolok az emlékekre, csak arra, hogy írnom kell egy cikket egy nyereségrészesedési programról. Költség- és munka viszonylatában. Szép téma az is. A hétköznapok sóhajtoznak itt épp mellettem. Érzem a novemberi csütörtökök sem túl lelkesek. A helyükben én felkötném magam. Biztos, ami biztos. Tegnap óta az ablakból látható sárga kukoricaszárakból csak egy ronda tarló maradt. Abban is csak ez a halál. Megborzongok. Jön a tél. Hókirálynő az én nevem, a hideget a telet szeretem, nem törődök semmi mással, ablakra fújt jégvirággal. Vagy valahogy így. Mérget nem vennék rá. Móra Ferenc az ablakon tanult meg írni olvasni. Életet lehet a jégvirágokba. Még kincseit is ott rejtette el, fordított S betűkkel. Az a térkép. A szívekhez. Margaréta-jégvirág hókirálynő és a nyár mosolyogva néz le rád. I'm just a girl.
|