a Nap elől bújva felhőket festesz,

a kéklő eget szürkévé teszed...

de éjszaka feljönnek a csillagok,

és kezedbe egy rebeket veszel.

.-.

Játszol, s zöld erdőket

és hatalmas hegyeket teremtesz,

meg nem értett hősökkel,

kik kiálltak másokért,

még is a végén ők lógtak bitón.

.-.

Játszol, elfáradt temetőkről,

fehér hajú szellemekről,

kik két világ közt rekedve,

figyelik szeretteiket, óvnák őket,

de ők már elfordultak tőlük.

.-.

S mikor jön a hajnal,

csend telepszik a húrokra,

becsukod kriptád ajtaját,

s bele írod azok nevét a porba,

kikért egykor mindent megtettél volna.