Deák Mónika: Nevetni kell...
Nevetni kell a gondokon,
Túl sok a ránc a homlokon.
Nevetni kell a kételyen.
Bukik, ki erre képtelen.
Nevetni kell a szólamon.
Tudom, nehéz így józanon.
Nevetni csonka képeket,
Eltakarva a lényeget.
Nevetni álmon, vágyakon,
Dicséreten és vádakon,
Nevetni, hogy ha rügy fakad,
S múlt a holnaptól elszakad.
Nevetni kell az tényeken,
Nevetni büszkeségeden,
Nevetni, hogy ha vétkezünk,
Büntetlen úgy sem élhetünk.
Nevetni kell, úgy jobb talán.
Kedved a fény a füst falán.
Nevetni úgy is hogy ha fáj,
Tüske a húsba nyomot váj.
Nevetni kell a kín alatt,
Hangod talán majd fent akad.
Nevetni könnybe-törötten,
Hitektől gúzsba kötötten,
Nevetni árnyék-perceken,
Nevetni nagyon csendesen,
Nevetni szemed behunyva,
Dilemmáidat megunva,
Nevetni annyi mindenért,
Meg nem említett érvekért.
Nevetni, hisz csak élet ez -
S egyszer mindennek vége lesz.
(2013. október 7.)
|
