a remény szertefoszlott.

.

S most vágyott arccal etetem a gyökereket,

a testemből folyó fájdalom cseppekkel.

.

Mondd hova lett a kis patak,

hova lett az apró lucfenyő

és hova lett a sas madár,

ami rajta fészkelt?

.

Mikor lehunyom szemem, még látom,

de mikor kinyitom már sehol sem a világot.

.

Mint egy veszett, megtépázott vadat, tart a láncom,

addig, míg belsőmben konganak az apró harangok.

.

Vannak e válaszok az erdei rémnek,

a fák lábnyomát kísérő szélnek,

és a madarat szelídíteni kívánó,

naiv és mégis hibás léleknek?

.

Az erő, mit tálam mutatott, megtelt,

de én kiönteni nem merem.

.

Nincs előttem út, nincs előttem semmi,

csak néhány fura háromszemű halott valami.

.

Miért van az, ha elszáll hét madár,

hét darab lesz a kő is, mi eltalál,

és ha megmar egy rózsaszál,

elönt a magány?

.

Elfáradt, törött üvegeken lépkedek,

hallom óhajuk, hallom, ahogy kérnek.

.

És én...

- sóhaj-

csak aludni térek.