Nehéz sárgás fény alatt                      

a lámpavas árnyékot nyög,                

eső szitál, a felszakadt                          

aszfalton víz gőzölög.                           

Ázott cigarettavég

a kátyúk zátonytengerén

hajózik, már várja a vég

egy csatorna fedelén.

Sár ver tanyát a járdán,

 benne sétál egy bús alak,

lecsúszott kabát a vállán,

ütött - kopott, semmi lakk.

A sár feljajdul, fröccsen

testét tépi a pár cipő,

az utca mártva közönyben:

lábnyomdázik az idő.

Felleg sóhajt, sebe mély

sárgán sajog a fájdalom,

a megvillanó  hold karéj

felragyog egy lábnyomon.

Tisztul az ég, pára száll,

a szellő mozgat árnyakat,

de megunja és csicsikál

az elázott fák alatt.

Ágvillában ül a nesz

a csendből szakít  takarót,

már nem számít, hogy ma mi lesz,

csillag kacsint altatót.