Küzdőtér |
|
|
|
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Végzet Ideje:: 02-23-2014 @ 10:32 am |
|
|
|
|
Féktelen vágy űz feléd szüntelen. Fogságban tart, el sosem érhetem. Rabláncra fűz, messzire nem enged. Megfoghatatlan, s nem ad kegyelmet.
Szívem véresre marta, húscafat, Rágja lelkem, hoz bűnös kínokat. Meghalni kész, és mégis él bátran. Tudod, eddig mindent kipróbáltam!
Feldob, aztán lehullok a porba, Most ölel, majd itt hagy megtiporva. Bűnös végzetem titkolva élek, Erőm elhagyott, már nem is félek... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-23-2014 @ 10:32 am
Hozzászóló: barnaby (Ideje: 02-23-2014 @ 10:49 am) Comment: Ha jól értelmezem, ez a kellemesebbik fajtája a végzetnek...:)Én inkább sors-szerűség,eleve-elrendelésnek nevezném...sorsunk valahol meg van írva, és az utak úgy terelődnek, hogy a "közös szálak" egyszer összeérjenek...szerintem.Remek versedhez gratulálok:B:) |
|
|
|
|
Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 02-23-2014 @ 11:07 am) Comment: Szépséges gondolatok. ( gondold át az első két sort, mit nem érhetsz el?) |
|
|
|
|
Hozzászóló: zseva (Ideje: 02-23-2014 @ 11:33 am) Comment: Igaza van Miklósnak. Az első két sorra vonatkozóan, ha jól értem... Gondold át, te helyezed őt a magasságokba. Mit nem érhetsz el? Már régen elérted a maximumot. Túlhaladni nem lehet. :-) |
|
|
|
|
Hozzászóló: SherabSenge (Ideje: 02-23-2014 @ 12:08 pm) Comment: Az életünk egy vonat, s mi rajta az utasok. Megváltott jegyeink állomástól, állomásig tartanak. Közben felszállnak és leülnek mellénk mások. Sokszor előbb szállnak le, mint mi. Az ő jegyük csak addig tartott, annyi dolguk volt velünk, annyi dolgunk volt velük. Aztán mi is leszállunk a magunk állomásán és felszállunk egy másik vonatra, kicsit tolakszunk, átlépünk másokon, ülőhelyet keresve, majd leülünk, vagy megállunk valaki mellett. Barátságaink, szerelmeink is ilyen vonatozások. Ha sokat sopánkodunk a mellőlünk leszálló miatt, akkor lehet hogy a következő állomáson lemaradunk a következő csatlakozásról!!! :))) |
|
|
|
|
Hozzászóló: Kodmadar (Ideje: 02-23-2014 @ 02:57 pm) Comment: A beteljesülés várat magára... :-( |
|
|
|
|
Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-24-2014 @ 12:57 pm) Comment: Nagyon szépen felfűtötted a versed, Anikó, a rövidre tört gondolatok jó erővel visznek. Mefogalmazódik a versben az örök kétség is, és nyitsz a dialógusra, mitegy magyarázatot is adva önmagadra a versben: "Tudod, eddig mindent kpróbáltam!", aztán az utolsó szakaszban vissza is mégy a belső bizonytalanságba.
Szépen szerkesztett, jól vezetett vers, megvan a belső hullámzása is, tetszett!
aLéb |
|
|
|
|
Hozzászóló: Eprecske (Ideje: 02-26-2014 @ 09:26 pm) Comment: Sorsunk valahol meg van írva, mindennek meg van az oka miért történik velünk. Szeretettel olvastalak Mártus |
|
|
|
|
|