Der Kranke

Der Kranke in seinem Bette,
Wie schlief er so schwer und so bang,
Als hin zu der schwülen Stätte
Der erste Lenzhauch drang.

Ein Fenster war aufgegangen,
Durch das er hinein sich stahl,
Nun kühlt er die heißen Wangen,
Die glühende Stirn zumal.

Und all dies linde Kosen,
Das Blüten gelockt aus dem Baum,
Es gibt dem Hoffnungslosen
Genesung in süßem Traum.

Doch ach, der holde Gedanke
Erschüttert zu sehr sein Herz,
Vor Freude erwacht der Kranke
Und fühlt den alten Schmerz.

Friedrich Hebbel

A beteg

A beteg ott az ágyában
nagy nehezen elszendergett,
miként a fülledt szobában
lassan már tavasz lett.

Egy kis nyitott ablakon át
ott lassan belopakodott,
most hűti a forró arcát
és a lázas homlokot.

Mind e szelíd cirógatás
a fából virágot csalt ki,
's egy reménytelenre hálás
gyógyálommal hat ki.

Habár e kegyes képzelet
szívét nagyon is felrázta,
az örömtől felébredt, de
csak fájdalom várta.

Fordította Mucsi Antal