Sándor Norbert: Békétlen

Magánylepelbe burkolódzva él
a test, mi meggyötörve sincs, de sír.
"Ha volt talán, ha lenne még..." - remél,
De mit kíván? - most hallgat, mint a sír.
Panaszra nincs oka, akad barát,
siker, család, ezüst, babérmedál.
Keményen ostorozza önmagát,
ha kell, ha nem, ha megy, ha meg-megáll.
Elégedetlen óra éri őt,
ha lop magának lusta perceket.
Megállítná a lomha, csúf időt,
Csak hogy tehesse azt, mit nem lehet.
Ha elfogadná önnön életét,
A messzi szél süvítné énekét.