József Attila Neked mondanám:
Mint a márciusi, tavaszban a Sándor, József, Benedek, a meleget,
Te viszont:
Zsákkal hozod az üzenetet. Fejedelmi neved, elrejti a nyomort, árvaságot, gyötrött szíved pecsétjét.
Majd kitárod a világnak, tudod hogy zseni vagy, a kor szellemének szelleme, vadul dühöngő áldozat.
”Ha kell embert is ölök” hogy mondhattad ezt? Se, munka se szeretet mely felkarolna téged.
Keblére szorítva susogná: József Attila, jó sors vagyok, Gazdagságot, szerelmet, szeretetet nyújtok. Gyere, öleld át e világi
Reményt, hazát, otthont. Mindebből Neked csupán Parányi jutott, vagy annyi sem. Öklödet, ha ráztad, magyaráztad:
Mit adjon neked szülőhazád, Embertársak, Mamád! Ha ma élnél, megértésre lelnél.
Mert sok évtizede itt él Büszke lényed közöttünk, Reád mindig szeretettel, Szívünkkel emlékezünk!
2013. 03. 17. D. Sz. I. |