Reményik Sándor: A gondolat szabad, verse alapján;

A lemenő nap

A gondolat szabad, tehát élek,
írok, de néha egy kicsit félek
az olvasók, ma gyorsan ítélnek.

Idegenben, a hazámtól távol,
sok ember magyarságomért vádol,
van olyan is, ki örökké korbácsol.

Képzeletben én haza repülök,
esténként a kispadra kiülök,
's ott, az egész világra fütyülök.

Ott, azt gondolom amit akarok,
ott, még megértenek a magyarok,
ott, hol a szőke Tisza kanyarog.

A barátok már rég nem faggatnak,
ismerősök már sokan meghaltak,
's olvasóim agyónra hallgattak.

Szabad vagy mint ketrecben a madár,
mint magyar, mikor ott volt a tatár,
sokszor csak élsz, mint egy szürke szamár.

Emberségesség, az már nem divat,
és ha meghalsz, már senki sem sirat,
ami marad, csak egy sír felirat.

Még éltél nem is törődtek veled,
ma mindenki jó barátod neked,
ismer, hisz koporsón áll a neved.

Otthonról már rég el kellett menned,
feletted idegen nóta zengett,
de most téged, mint magyart temetnek.

Hetven évre újra magyar lettél,
bár már sokszor hazádon átmentél,
de mint magyar, ott csak egy reggel keltél.

Egy akácfalombos temetőben,
egy hófehér csipkés szemfedőben,
ott lesz nekem a nap lemenőben.

Tóni