Della Maria

Ma a fekete éj eltemette a fényt,
nem várok holnapot, rám szakadt a sötét.
Simogató kezed már nem ad nyugalmat,
de itt zsong halkulón minden kedves szavad.
Tested rám van rajzolva mindörökre,
görcsbe fonva szorít szívem ölelése.
Csendembe kiállt, fáj, sikolt a búcsúhang,
Téged sirat távolban egy templomharang.
Üvölt bennem a miért, sajog a hiány,
álmaim meghaltak életem alkonyán.