Hogy mikor jössz,
most még nem tudom.
De látod,
zöldülnek már a fák.
Mintha téged várna mind.
Néha ezt gondolom.
Ha eső veri az ablakom,
tudom, hullanak könnyeid.
Szél lengeti a függönyt.
Mögötte egy szürke árnyék
félve felém tekint,
majd eltűnik megint.
De később újra látom.
Érzem, hogy ő is fázik,
mégis vár, engem hív,
hogy táncoljunk a szélben.
Hogy öleljen körül minket
az eső friss illata,
mi könnyedén libben a légben.
A cseppek árja fonódjon körénk.
Így táncolnék veled,
ha eljönnél, hogy átkarolj.
Megfognám kezed,
de a függöny köztünk lebeg,
szellő szárnyán didereg,
ahogy én didergek nélküled.
Látom, hogy az árnyalak
elbújik a ködben.
Te vagy az, jól tudom.
A széllel üzenem,
hogy várlak minden hajnalon,
mikor vihar tépi ablakom,
s ilyenkor szerelmemet
csak neked táncolom,
ahogy a függöny árnya táncol
az ablak mellett a falon.
Bízz bennem kicsit.
Így talán itt maradsz.
A telet, a tavaszt
nyárrá változtathatom.
S táncunk a rügyekből
virágot fakaszt.