| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Hírvivő lettél Ideje:: 06-22-2014 @ 04:45 pm |
|
|
|
|
Mint néma föld, fekszel ágyad ölében.
A feletted csüngő alkonyat hevében
Elpusztul bánatod.
Mint elveszett alkony, lelked lágy tűzében
Ragyogva látod halálod, s magányod szívében
Örömöd átragyog.
Hírvivő lettél világok között, s amikor elönt
A szenvedély, átöleli béklyód testedet,
S közben örök álmot becéz.
Ártatlan vadságod sárgítja képeidet a porladó falakon,
De már csak hagyod, hogy sebezze önmagát
Elképzelt életed.
Felüvölt belőled a végzet, s mosoly követi arcodon,
Ahogy meglátod végre, mi is az élet,
S már újra általad ragyog.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-22-2014 @ 04:45 pm
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 06-22-2014 @ 10:52 pm)
Comment: Nekem ez tetszik! üdv. fTJ
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Summer (Ideje: 06-23-2014 @ 08:29 pm)
Comment: Főként ezek a soraid tetszettek: "Hírvivő lettél világok között, s amikor elönt/A szenvedély, átöleli béklyód testedet,/S közben örök álmot becéz.". Szeretettel: Zsu |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 06-25-2014 @ 10:13 am)
Comment: Többször elolvastam. Nagyon sok mindent bíztál értelmezésben az olvasóra, azt érzem, ugyanakkor, vagy talán éppen ezért (és ez bizonyára az én hiányosságom) képzavarok keltek bennem, már az első sorral, de ugyanígy az "Ártatlan vadságod..." képben is. DE: mindezek mellet van a versednek egy sajátos íze, és külön tetszett, hogy bátran nyúltál a formához, szépen hangoltad össze a tartalommal. Összességében tetszett a versed.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: haaszi (Ideje: 06-29-2014 @ 04:27 pm)
Comment: Különleges vers. Istenről, hitről...? |
|
|
|
|
|
