Előttem állsz, a kezed felém még nem mozdul, Szemeddel ölelsz, tekinteted szerelmet koldul.
Majd mintha varázsütésre, egyszerre lépünk közelebb, Hogy összeforrjon ajkunk, a tüzünk csókokra kötelez.
S ahogy testünk egymásba olvad, jussát követelve, Szenvedély lángja emészti lelkünk, testünk örömét növelve.
Majd amikor lényünk jóllakott forró szerelemmel, Fejem pihen válladon, s te karodba vonsz óvón, szeretettel.
Tökéletes pillanat, most teljes a világunk, Harmónia dallama csendül fel, s ez több, mint amit álmunkban kívántunk.
|