még sem jutott el jégszívembe a varázs,

nem láttad, de ott volt a szakadék köztünk,

bár azt nem tudtuk, hogy mikor keletkezett.

.

Nem szóltam semmit, nem is kellett,

csak a fény hűlt helyét figyelted,

oly rég volt már az a csendes álom,

hogy elzárta az emlékezet...

.

Némán megfordultál, vissza se nézve

hagytad ott útjaink kereszteződését,

tudtam párodhoz mész, mint egykoron,

mikor a fájdalom magába fojtotta a lángokat.