Hajnalban itt nem fütyülnek a rigók

Fakult plakátok rád merednek tűzfalakról

Panelház ablaklyukai mögött fáradt az ébredés

Vasbetonba ágyazott itt a lét

Jégarcú emberek szemében a rettegés

Koromlehelet lebeg a kémények felett

Kapu aljban fázós öleb hagyja piszkát

Nem találni közelben egy fát

Beállsz a sorba a járdaszigeten

Itt csak úgy megtörténik minden

Várod a villamost, már jön valahol

Csikorgó hangja visszapattan a házfalakról

Itt mocskos havat hoz a tél

Ha tehetnéd messzire mennél

El a kőerdőből, ki a jó levegőre

de te városi létre lettél ítélve.