Emlékeim között megannyi kép:

ahogy apám testét a kín ívbe hajtja,

 én nézem tehetetlenül s lelkembe tép:

Isten ezt hogyan, és miért akarja?

…és tizenöt évnyi hörgés, fulladás után,

az asztalon gyertya várt, az ágyon holt apám.

Ha lelked szétszakítva lüktet,

s ereidben könny váltja a vért,

ha friss sír előtt térdre rogysz,

imát üvöltve Istenért

 az égre, hogy jöjjön, és lássa

miként lesz hitetlen, lent a földi mása!

Ha ujjad a kíntól földbe mélyed,

ha  gyertyák csonkjain a füst elül,

a gyász karmaiba kap téged,

 hideg csendben  reszketve egyedül

felállsz,  már a semmit bámulod az égen,

 árván, sajogva indulsz el, a hittörmeléken….