| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A varázsnyúl Ideje:: 09-06-2014 @ 02:46 am |
|
|
|
|
Petike mindig is bűvész akart lenni. Ez volt a gyerekkori álma, és egészen a mai napig kitartott mellette. Kérésére egyszer édesanyja elvitte Gyulához, akiről azt beszélték, hogy mindenféle állatot lehet tőle venni. Ahogy végigszaladt Petike a soron, ahol a nyulak voltak elhelyezve, hirtelen megakadtak szemei az egyiken. Szokatlan csillogást vélt felfedezni az állat tekintetében, szinte megbabonázta őt. Rohant is az eladóhoz, hogy tudassa vele, megtalálta a megfelelőt, de mire visszaértek, a nyúl szőrén-szálán eltűnt, elkeserítve ezzel a fiút.
Végül egy másik nyuszival sétáltak ki a kereskedésből, amit vigasztalásul vett Petikének az anyukája. Bármennyire is próbálta, a fiúnak nem sikerült az elhozott állattal semmilyen trükköt elsajátítania. Meg volt győződve róla, hogy azzal a másikkal jobban menne a dolog, viszont muszáj volt abból főznie, amije volt, így tovább gyakorolt, hol egyedül, hol pedig különböző kellékek segítségével. Sajnos kiderült, hogy tehetsége az a legkevésbé sincs a mesterséghez, de nagyon kitartónak bizonyult. Sokat próbálkozott, nem egyszer elhívta az osztálytársait is a házukhoz, hogy bemutatót tartson nekik.
Az egyik ilyen napon például azt találta ki, hogy a malacot átváltoztatja fácánná. Izgatottan nézte a gyereksereg, ahogy Petike egy nagy ponyvával lefedi a disznóólat, majd hátrébb lép. Elmormolta az általa szerkesztett varázsigét, majd egy tapssal lezárta azt. Nyelt egy nagyot, és közelebb lépett az ólhoz. A ponyva alól röfögést hallott kiszűrődni, ami nagyon elbizonytalanította, de mivel mindenki árgus szemekkel figyelte, nem tehetett mást, lerántotta a ponyvát. A gyerekek hatalmas nevetésben törtek ki, amint megpillantották a disznót, aki még mindig ugyanolyan jóízűen falta a moslékot, mint azelőtt.
A fiút elszomorította a sikertelenség, de a kedvét nem szegte. Majd kiugrott a bőréből, amikor megtudta, hogy a hétvégén az új Houdininek kikiáltott fiatal bűvész fog fellépni az iskolában. Már jó előre elfoglalta helyét az első sorban, még mielőtt elkezdődött volna a rendezvény. A férfi főleg kártyatrükkökkel, és különböző olcsó mutatványokkal töltötte ki a műsoridőt, majd a végén beharangozta a nagy szenzációt, az est fénypontját. Elővett egy kalitkát, benne egy fehér galambbal. Többeknek is megengedte, hogy leellenőrizzék, az ajtaja rendesen be van-e zárva. Lefedte egy fekete kendővel, és többször körbesétálta, miközben motyogott valamit.
Amikor levette a ruhadarabot, a kalitkában már két madár volt. Mindenki elképedt a mutatványtól, és tapsviharral jutalmazták a fiatalembert, Petikét viszont elgondolkodtatták a látottak. Úgy érezte, hogy a férfi tulajdonképpen egész este nem csinált semmit, de a végén előhozakodott egy nagy számmal, ami minden fanyalgót elhallgattatott.
– Ez az! Nekem is ez kell! – kiáltott fel, majd elviharzott.
Rájött, hogy nem kell mindenféle bonyolult mutatványt megtanulnia, és tökéletesítgetnie ahhoz, hogy sikeres legyen, hanem elég egyetlen egy olyat elsajátítania, amitől tátva marad az emberek szája. Aznap egész éjjel nem tudott aludni, mert a holnapi nappal kapcsolatos tervei jártak a fejében. Korán reggel elindult otthonról, hogy nyitásra odaérjen Gyulához, és megkeresse azt a nyulat, ami olyan mély benyomást tett rá. Rövid kutatás után megtalálta az állatot, ami ugyanúgy bámult a fiúra, mint korábban. Odakiáltott az eladónak, hogy lépjen közelebb. Megrökönyödésére, a nyúl ismét köddé vált, ám ezúttal a fiú szeme láttára tette azt. Jobban szemügyre véve a ketrecet észrevette, hogy a benne lévő füvön lábnyomok rajzolódnak ki. Úgy érezte, hogy a nyúl még mindig ott van.
– Ez lenne az! Ezt akarom megvenni! – mutatott rá Petike az üres ketrecre, amint odaért az eladó.
– De hisz ebben nincs semmi. Ez üres! – értetlenkedett a férfi, aki még pápaszeme segítségével sem látott benne semmit.
– Az nem számít, csak mondja meg, hogy mennyit kér ezért az üres ketrecért.
Gyula felröhögött, de mivel látta, hogy a fiú komolyan beszél, odaadta neki az üres ketrecet, méghozzá nagy árkedvezménnyel.
Petike boldogan rohant ki az épületből kezében a tárggyal, majd egy csendesebb parkhoz érve megállt, hogy jobban szemügyre vegye azt. Letette maga elé, és bámulta megszakítás nélkül, mígnem egyszer csak az állat újra láthatóvá vált előtte.
– Hűha! – csettintett elégedetten a kölyök, és rögtön lázas tervezgetésbe kezdett.
Hónapokon keresztül, minden szabadidejében gyakorolt a nyúllal, egy hatásos mutatványt akart vele tökéletesre fejleszteni. Amikor végre elérkezettnek látta az időt, összehívta az osztálytársakat, rokonokat, szomszédokat, hogy előadja a számot. Először megmutatta mindenkinek a nyulat, majd belerakta egy nagy, fekete cilinderbe, amit végül letakart. Elszámolt háromig, és amikor levette a kalapról a kendőt, az mindenki legnagyobb meglepetésére üresen állt.
- Láttátok ezt?… Varázslat!… Ezt meg hogy csinálta? - morajlott fel a közönség.
Petike nagyon büszke volt magára, és még ha mást nem is tudott ezen kívül előadni, ez az egy is elég volt ahhoz, hogy hírnevet szerezzen magának, és megéljen a bűvészkedésből. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-06-2014 @ 02:47 am
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 09-06-2014 @ 09:17 am)
Comment: Szeretettel üdvözöllek körünkben,és örülök, hogy a tördelést is sikerült megoldani. A történet számomra érdekesnek indult, a végén hiányoltam egy csattanót, mert úgy érzetem az be kellene következzen. Szeretettel olvatalak. :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lambrozett (Ideje: 09-06-2014 @ 10:24 pm)
Comment: Egy pillanatra (de csak egyetlen pillanatra ;) a következő szólás jutott eszembe: nesze semmi, fogd meg jól! :) Utána elgondolkodtam...mekkora igazság van abban, hogy elég, ha egy-két dologhoz igazán jól értünk életünkben. Ez pontosan megfelelő arány a megelégedéshez és az Élet értelméhez. A legtöbb esetben a sok úgyis porrá tipor bennünket. ;) Szívesen, örömmel olvastalak. Kiemelném a minőségi írásmódodat (nyelvtan, változatos kifejezések...stb), mely az én szememben sokat jelent. Üdv. Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 09-06-2014 @ 10:52 pm)
Comment: Köszönöm, hogy olvastátok. Éva, jól gondoltad, valami ilyesmire akartam kihegyezni a mondanivalót. Norbi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 09-07-2014 @ 09:32 am)
Comment: Igen, Annával és Évával egyetértve, technikailag szépen megoldott írás, de az igazi mondanivalóját nem találtam meg; sőt, mintha arra sarkallná az olvasót, hogy feleslegesen nem kell küzdj, tökéletesítsd magad, elég "egy nagy dobás" az élethez.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 09-07-2014 @ 03:14 pm)
Comment: Mivel ez mese akart lenni, elsősorban talán azt mondhatja tanító jelleggel a gyerekeknek, hogy ne álljanak meg az első sikertelenség után, valamint bizonyos szinten felkészültebben érhetik őket a csalódások, melyek rájuk várnak az életükben. Ugyanakkor tettem bele felnőtteknek való tartalmat is, amire Éva is jól ráérzett. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 09-08-2014 @ 10:04 am)
Comment: Szia! Örülök jöttödnek, és annak is, hogy prózával köszönsz be, ritka nálunk, kevesen írnak prózát. :))))))))))))))) nagyon tetszett ez a kis novellád, szívesen olvasom majd a többit is. :)))))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 09-09-2014 @ 09:44 am)
Comment: Szia!
Én köszönöm a lehetőséget! Igen, nekem csak prózáim vannak, novellák meg egy kisregény. Remélem, tudok velük okozni néhány kellemes percet az olvasóknak. Amint lemegy ez a kettő, felrakok újakat. Köszönöm, hogy olvastad.
Norbi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 09-09-2014 @ 11:32 pm)
Comment: Üdvözöllek körünkben és boldogan látom, máris tettél fel valamit. Nekem is hiányérzékem van, de ez talán bátorit majd egy folytatásra, mert ez a szép történet nagyon kivánja. Nos? Rajta vagy?
Szeretettel olvastalak, Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 09-10-2014 @ 10:05 am)
Comment: Kedves Teru!
Köszönöm, hogy olvastad! Többen is mondták már, hogy több mesét írhatnék, ezért megfontolom. Ennek viszont nem lesz folytatása, ezt így érzem teljesnek. Persze, lehet hogy nincs igazam.
Norbi |
|
|
|
|
|
