| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
A bicska Ideje:: 09-11-2014 @ 10:26 am |
|
|
|
|
Ahogy az apám mesélt róla, úgy állította be, mintha valamiféle misztikus hatással lett volna a családunk életére, és amolyan őrangyalként lett volna mindig jelen. Sohasem hittem igazán ezekben a mendemondákban, én azt hiszem el, amit látok, vagy a két kezemmel fogok, illetve tapasztalok.
Az öregem történeteiből kiderült, hogy a bicska első tulajdonosa a nagyapám volt, akit igen különös kapocs fűzött hozzá. A háborúban ugyanis úgy hozzánőtt, akár a végletekig precíz tisztelgés, melyet ott sajátított el. Minden nap, minden percében magánál tartotta, és végül ennek köszönhette, hogy az élete megmaradt, és nem veszett oda. Történt ugyanis, hogy amikor az ellenség felülkerekedni látszott rajtuk, a nagyapám közelharcba keveredett két fegyvertelen támadóval. Az ő revolverét kiverték a kezéből, egyikük pedig hátulról lefogta, míg a másik a puszta öklével sorozta őt. Amikor az ütlegelő lehajolt a fegyverért, hogy azzal végezze ki, a pár másodperces esélyt kihasználva, egy erős, hátrafelé történő fejeléssel ártalmatlanította az őt lefogó férfit, majd egy hirtelen mozdulattal előhúzta, és beledöfte a bicskát a pisztolyért nyúlóba. A másik, az orrából ömlő vértől szinte egy méterig sem látott, így csupán érezhette az oldalába fúródó pengét, mely végül az ő életét is kiontotta. A nagyapám végül így mehetett haza a nagyanyámhoz, s nevelhette fel az apámat, ahelyett, hogy drámai csatában az életét vesztette volna.
"A legfontosabb, hogy legyen saját egzisztenciád!", volt apám leggyakoribb szavajárása, ettől jellemzőbb jellegzetessége talán csak a fogpiszkáló állandó, indokolatlan használata volt, melyet akkor is a szájában tartott, ha nem is evett előtte semmit. Elmondta, hogy neki, személyesen is a segítségére volt egyszer a bicska, egy kedves történet keretein belül. Apa már gyerekkorában kinézte magának anyámat, és addig nem is nyugodott, míg végül meg nem hódította a szívét, ami végül oda vezetett, hogy évekkel később össze is kötötték az életüket. Na de mi történt volna, ha nincs kéznél a bicska 79’ májusán, amikor is az első májusfával lepte meg a nőt? Az apám félénk gyerek volt, és nagyon nagy huzavonával járt, míg végre elhatározta magát, hogy abban az évben a tettek mezejére lép, s kifejezi szimpátiáját az anyám felé. Akkoriban bandástul jártak a fiatalok, egymást segítve a fa kivágásában, feldíszítésében, majd a helyes ablak alá rakásában. Sajnos aznap viszont ő maradt a legutolsó a sorban – hogy véletlenül, vagy szándékosan, azt nem tudta megmondani –. Valószínű, hogy az utóbbi történhetett, hiszen a srácok mind otthagyták szegényt, még mielőtt az ő fáját is kivágták volna, és elvitték volna a kiválasztott lányhoz. Szerencsére apa nem adta fel, és magára maradva is kihozta a helyzetből a legtöbbet, amit lehetett. Kinézett magának egy viszonylag gyenge faágat, és nekiállt a nagyapámtól örökölt bökővel. Beletelt vagy két órába, de végül csak kivágta, sőt annyi szalag volt a táskájában, hogy valami elképesztően gyönyörűre varázsolta a meglepetést. Az anyámnak ez bőven elég volt, abban a pillanatban beleszeretett a fiúba, és többet nem is engedték el egymást onnantól. Így születhettem meg én is fiam, és most hadd meséljem el neked, hogy mi az én közös történetem a bicskával.
Mint már említettem, én nagyon sokáig nem hittem ebben a babonában, de végül a saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy bizony, van valóságalapja annak, amit az öreg mondott. Miután megkaptam tőle az eszközt, szinte soha sem használtam arra, amire eredetileg gyártották, csupán kabalaként tartottam magamnál.
Aznap óriási vihar volt, alig láttam ki a Ladából. Fokozott óvatossággal haladtam át a hídon, melynek közepén egy magára hagyott bicikli állta el az utamat. Amikor kiszálltam, hogy arrébb tegyem, oldalról kiabálást hallottam, mely, mint végül kiderült, segélykiáltás volt. Közelebb lépve észrevettem, hogy egy nő kapaszkodik a híd korlátjába, aki már nem sokáig bírta volna, ha nem érkezem a helyszínre. Mint kiderült, a falu postás nénije volt az illető, és a több kilót nyomó táska, melyben az újságok, és levelek voltak, még mindig a vállán volt, és húzta lefelé a sötét mélységbe. Próbáltam felhúzni őt, de nem bírtam, próbáltam levenni róla a táskát, de nem sikerült. Visszarohantam a kocsihoz, hátha találok valami használható eszközt, de ott a rozsdás bicskán kívül semmi sem volt. Visszasiettem, és elkezdtem vágni vele a táska pántját. Szerencsére még elég élesnek bizonyult, hiszen néhány perc elég volt ahhoz, hogy elszakadjon, s a teher elhagyja a nő testét. Így már sokkal könnyebb volt őt felhúzni, és a mai napig is hálás nekem az életéért, én pedig a bicskának, hogy megmentette nekem azt az édes teremtést, aki később a feleségem lett. Ha nincs kéznél a bökő, bizony te sem születhettél volna meg fiam. Egyszóval azt akarom neked mondani, hogy ne keseredj, mert a lányok jönnek-mennek! Biztos vagyok benne, hogy hamarosan megtalálod a neked való nőt, vagy ő talál meg téged. Tessék, fogd a bicskát! Most már a tiéd. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-11-2014 @ 10:31 am
| Hozzászóló: szusi (Ideje: 09-11-2014 @ 11:05 am)
Comment: Tetszett a történeted, bár, ha állandóan egy bicskát hordunk magunknál, akkor azt előbb- utóbb használjuk valamire... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Almasy (Ideje: 09-11-2014 @ 02:36 pm)
Comment: A történet jó. Igazán nem bántó szándékkal mondom, hogy egy iskolai dolgozatra emlékeztet.Tisztelettel kérdem hány éves vagy? GYUpp |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 09-11-2014 @ 03:59 pm)
Comment: Nagyon tetszett a történeted, jó érzés volt olvasni! :)))))))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lambrozett (Ideje: 09-11-2014 @ 07:46 pm)
Comment: Nekem végig lekötötte a figyelmemet és érdeklődéssel olvastam. :) Most is nagyra értékelem a nyelv-helyességet és a tiszta, érthető fogalmazást. Tudod mi jutott eszembe közben? Egy film, amelyben egy aranyórát rejtegetnek nemzedékek itt-ott, míg végül az (akkori) legutolsó "gazdájához" jut. :) Üdv. Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 09-11-2014 @ 09:36 pm)
Comment: Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastátok!
Éva!
Csak nem a Ponyvaregény-re gondolsz? :-) Örök kedvenc!
Béla!
Nem bántasz meg kérdéseddel. 28 éves vagyok, kezdő író. Igyekszem fejlődni! Ezek igazából csak ujjgyakorlatok voltak, most már van egy elkészült kisregényem is. Igaz, az egy 18+-os besorolású krimi/gengszterdráma, így nem tudom, hogy illik-e feltenni ide az oldalra.
Norbi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Teru (Ideje: 09-12-2014 @ 12:16 am)
Comment: Norbi, küld el nekem egy kis 18 plusz részletet priviben, majd megtárgyalom a többi moderátorral. Ha elfogadják, akkor részletekben felteheted, persze a 18 plusz figyelmeztetéssel.
Üdv, Teru |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lambrozett (Ideje: 09-12-2014 @ 10:24 pm)
Comment: De igen. :) Én is kedvelem nagyon. Üdv. és jólégy. ;)
|
|
|
|
|
|
