sas repül az éjszakába

ég a szárnya mint a fáklya

erdő szélén avarra száll

karma alól lép a halál

egész teste lángra lobban

szárnya verdes szíve robban

bordái közt saját csőre

élet csöppen le a kőre

bíbor avar vöröslő vér

egybe olvad a két testvér

hamu dermed pernye lebben

hold sápad a döbbenetben

felhők között csend bont szárnyat

szertefoszlik az alázat

istentelen égről földre

hitetlenül  hajnal lép le

minden éjjel sassá leszek

szárny szomszédom a fellegek

szerelemtől kapok lángra

s látod mi vár a madárra