| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Bölcsőd lesz a koporsód Ideje:: 10-17-2014 @ 12:23 am |
|
|
|
|
A déli sarkvidéken élő fókák, az antarktiszi tavasz idején látják meg a napvilágot, és nincs ez másként a Weddel-fókák fajtájába tartozó egyedekkel sem. Ez a mostani egy felettébb különös eset, ugyanis szokatlan helyen, a vízen pihenő méretes jégdarabok egyikén történt meg a világrajövetel. Annak ellenére, hogy újszülött volt, hosszú bajsza máris otthont adott az égből lehulló hópelyheknek, és sötét szemeiben megcsillanni látszott az óceán. A fekete és szürke foltokkal tarkított bőre a környezetébe való beleolvadást segítette elő, az alatta lévő zsírréteg pedig úgy védte meg a hidegtől, akár az anyja a kezdeti veszélyektől, melyek rá leselkedtek. Az elején persze szülője fogta neki is a halakat, de idővel ő maga is megtanulta, hogyan szerezze meg a táplálékot, mely az életben maradáshoz elengedhetetlen volt.
Hatévesen ő is anya lett, miután szaglószerveinek köszönhetően sikerült magának párt választania, egy október végi nap, különösen fagyos délutánján. Mint azt saját anyjától tanulta, ő is naponta járta az óceán vizét, élelmet kutatva. Egyszer, amikor épp a víz alatt vadászott, egy nálánál jóval nagyobb testet látott közeledni. Amikor észrevette, hogy még négy másik csatlakozik hozzá, már világos volt a számára, hogy a mai napon bizony neki szánják a zsákmány szerepét. Megpróbált elmenekülni előlük, de hamar rá kellett jönnie, hogy ők a gyorsabbak. Belekapaszkodva az utolsó szalmaszálba felúszott a felszínre, és a legközelebbi jéglemezen talált ideiglenes menedéket magának. A nyomában lévő ragadozók viszont nem adták fel, hatalmas testükkel, a vízből fel-felbukkanva méretes hullámokat zúdítottak az átmenetileg talajként használt felületre, mely ennek hatására hamar megrepedezett. A fóka tehetetlenül várta végzete beteljesülését, melyhez néhány perccel később még közelebb került, mivel elfogyni látszott alatta a jég. Belepottyant a vízbe, de mielőtt valamilyen irányba elindulhatott volna, a kardszárnyú delfinek egyike elkapta szegény párát. Fogai közt szorítva vitte le egyre mélyebbre és mélyebbre az óceán sötét feneke felé, míg végül elérkezett egy olyan pontra, ahol a fóka már nem tudott lélegezni. Néhány perc elteltével megfulladt, a delfinek pedig igazságosan elosztották egymás között az áldozatot. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-17-2014 @ 12:23 am
| Hozzászóló: lambrozett (Ideje: 10-17-2014 @ 06:13 pm)
Comment: Néha úgy érzem, hogy szándékosan választasz filmcímeket avagy filmbéli jelenetekhez/momentumokhoz kapcsolódó assszociációkat, jelzéseket az írásaid létrehozásánál. :) No, engem megtaláltál vele, az biztos. (tudod, hogy abban a témakörben igencsak otthon vagyok ;) ) Egyébként a történet kifejező és nem sablonos. Üdv. Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 10-18-2014 @ 01:39 am)
Comment: Köszönöm Éva! Úgy van, igazad van. Bár ennek a történetnek nem sok köze van ahhoz a filmhez. Valahogy ez a cím nagyon megtetszett nekem, és úgygondolom, hogy az a film méltatlan hozzá :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 10-19-2014 @ 04:16 pm)
Comment: Jó a történet, naturalitásában talán még ütősebb. Én azért a saját címekben jobban hiszek...
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 10-20-2014 @ 11:22 am)
Comment: Írásaidnál mindig valami humánus csodában reménykedem... de hát az élet sem az. Még úgy is tetszett, hogy azért valami rózsaszín szirupban gondolkodtam a végén... és kaptam a valóságot! :)))))))))))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 10-20-2014 @ 05:46 pm)
Comment: aLéb, köszönöm, hogy olvastad. Andi, neked is köszönöm. Tény, hogy nem erősségem cukormázba megforgatni a történeteimet, az nem én vagyok :) És azt hozzátenném még, hogy igyekeztem a finomabb történeteimet feltöltögetni ide :) Üdv |
|
|
|
|
|
