Szökevény

Valami megszökött, bomlik a rend,
Talán helyette valami új terem.
Nem kell, hogy jobb legyen,
Legyen csak más,
Feszültség helyén, megnyugvás.

Valami megszökött, nem kergetem,
A margóra kerül új jegyzetem,
S talán egy fénykép, mi gúnyolja a percet,
Korhadt keretben,
Miben már szú perceg.

Valami megszökött, kisurrant az ajtón,
A kép volt az, mi nem fért el a margón,
Ölelő karok, arctalan alak,
Nehezen épített, múltszagú falak.
Most már ledőlhet, de legalább repedjen,
Fénycsóva vakítson lehunyt szememben.
 

Valami megszökött, de az ajtó nyitva,
Várom a holnapot, a tegnap nem jön vissza.
Tizenkilencre új lapot kérek,
Leoltom a villanyt,
S magam is lelépek.