| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Az ikertestvér Ideje:: 11-01-2014 @ 04:23 am |
|
|
|
|
Emil magányosan élte átlagos életét, már amennyire annak lehet nevezni, ha valaki még a negyvenen túl is egyedül van. Magának való volt, ismerkedni nem járt, és barátai sem voltak. Egy nap későn ébredt fel, ezért fürgén szaladt ki az újságért, hogy el ne késsen a munkából. A ház előtt egy férfi várta. Amikor közelebb lépett hozzá, elképedt a felismeréstől, hogy saját tükörképe néz rá vissza. Bár a látogató Emillel ellentétben jól szituált alak benyomását keltette, a hasonlóság szembetűnő volt.
– Szia, Emil! – szólította meg.
– Te meg ki vagy?
– Botondnak hívnak, és az ikertestvéred vagyok.
– Hogy mi? – hitetlenkedett Emil. – Nekem nincs testvérem! Anyámék sosem említették.
– Hát nem is lehettek túl büszkék rá, hogy örökbe adtak engem. De ezt majd később megbeszéljük, mert most az a lényeg, hogy végre sikerült felkutatnom téged. Ami azt illeti, úgy látom el is kellene neked a segítség.
– Most meg miről beszélsz?
– A szánalmas életedről – felelt határozottan Botond. – Tudod, egy ideje figyellek már. Gondoltam, kicsit utánad nézek, mielőtt felfedem magam… Se asszony, se család? Testvér! Mi a baj veled?!
A hirtelen jött információáradat következtében zavaró gondolatok lepték el Emil agyát, melyeket kénytelen volt átmenetileg félretenni, miután az órájára pillantott.
– A fenébe, elkések! – kiáltott fel.
– Elkésel? Mégis honnan? – kötekedett tovább flegmán Botond . – Azt a munkát félted? Komolyan? Hiszen úgy ugrálsz, ahogy a főnököd fütyül.
– Mégis honnan veszed ezeket a dolgokat? Honnan tudsz te bármit is?
– Az nem fontos! Ne ragadj le a részleteknél! Velem kell jönnöd, tesó! Megmutatom neked, hogy milyen az élet.
Miután jobban belegondolt, Emilnek be kellett látnia, hogy Botondnak mindenben tökéletesen igaza van. Belül ő is úgy érezte, hogy élete fabatkát sem ér, de kellett valaki, aki szembesíti a tényekkel a tisztánlátás kedvéért. Végül úgy döntött, hogy munka helyett inkább soha nem látott ikertestvérével tart, még ha Botond nem is nagyon adott neki magyarázatot a felmerült kérdésekre. A titokzatos férfi Emilről sem kérdezősködött, hiszen birtokában volt már minden szükséges információnak, ugyanakkor boldogan vitte egyik sztriptíz bárból a másikba, különböző fényűző kaszinókba és szórakozóhelyekre. Rávette Emilt, hogy levegye az összes megtakarított pénzét a számlájáról, és a fenekére verjen. Nem kellett sokat győzködnie. Elcsábította egy színvonalas bordélyházba is, ahol egymás után három nőt is leszervezett neki, természetesen ezt is Emil költségére. Ő viszont ezt az egészet a legkevésbé sem bánta, életében először érezte úgy, hogy igazán él. Már a testvér felbukkanásának rejtelmei sem foglalkoztatták, átadta magát az érzéseknek, melyet a feledhetetlen élmények adtak neki. A remekül sikerült napot egy flancos étteremben kívánták lezárni. Botond nem fogyasztott semmit, ahogy a korábbi programokból sem vette ki a részét. Azzal magyarázta, hogy csak a testvérét akarja bevezetni az „élet” nevű dzsungelbe. Emil babgulyást rendelt füstölt csülökkel, főételnek pedig cigánypecsenyét tócsnival. Korábban soha sem engedett meg magának olyan luxust, mint ezen a napon, bár előkelő helyeken való étkezésre, önfeledt mulatásra eddig igénye sem volt. A pincérnő furcsa pillantásokat vetett rájuk, amint egy üveg Egri Bikavér mellett jóízűen beszélgették át az este hátralévő részét. A személyes témák helyett továbbra is csak általános dolgok jöttek szóba, de ez nem zavarta Emilt, úgy érezte, hogy nem csak egy testvérre, de egy barátra is lelt Botond személyében.
– Ez volt életem legjobb napja. Köszönöm neked – fejezte ki háláját Emil.
– Tudom… és ne köszönd! Mire való egy testvér?
Emil mélyen megölelte a férfit.
– Még találkozunk – köszönt el Botond. – Ezt megígérhetem.
Az út túloldalán álló idős pár megrökönyödve figyelte a férfit, ahogy az magában beszél, és markoló, ölelő mozdulatokat tesz a levegőbe.
Emil attól a naptól új ember lett, ugyanis Botond végleg átvette az irányítást a tudatában.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-01-2014 @ 04:23 am
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 11-01-2014 @ 08:15 pm)
Comment: Ötletes írás, ugyanakkor erős benne az írónia, a görbe tükör is. Tetszett az írásod.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lambrozett (Ideje: 11-01-2014 @ 11:35 pm)
Comment: Érdekes, ügyes...csak a vége-felé kezdtem sejteni a "rafinériát". :) Változatlanul jól átláthatóak, nyelvtanilag és stilisztikailag is kifinomultak az írásaid. Üdv. Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zseva (Ideje: 11-02-2014 @ 01:05 pm)
Comment: Nem tudom mit tennék, ha nekem megjelenne egy láthatatlan ikertestvér, a valódiak se igen látogatnak, ugyan mire tudna rávenni, amire ők sem, amit még magamtól ne próbáltam volna ki... :-) Mindenesetre érdekes lenne új emberként felébredni... Fantáziád az van, meg kell hagyni! Pusza, Éva |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 11-03-2014 @ 01:28 am)
Comment: Köszönöm mindenkinek az olvasást! Igen, szerintem is egy kicsit hamar lelövődik a poén :) Úgy érzem egy magányos embert azért nem lenne nehéz rávenni ilyen dolgokra. Főleg, ha a tudatalattija arra vágyik. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 11-04-2014 @ 09:19 am)
Comment: Mondtam már, hogy nagyon jól írsz? :))))))))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 11-05-2014 @ 01:41 am)
Comment: Andi, köszönöm szépen! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 11-06-2014 @ 06:02 am)
Comment: Az álmokat néha jó megélni is. Tetszett. Szeretettel olvastalak. Anna :)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Norbertinho (Ideje: 11-06-2014 @ 06:39 am)
Comment: Köszönöm Anna! |
|
|
|
|
|
