Ahogy én írok, nem ír úgy senki
ha minden szavam isten akar lenni
hát legyen, nehogy elégtételt
vegyen belül egy elnyomott gondolat
ilyen a világ kinnt és benn
s ha valami valahol megszakad
ott vagyok én is, megbújva,
madárhang a nyár végéig, most

ezt dobta a gép, valaki azt tanácsolta
őszintén nemrég, hogy én csak
írjak, vitázzak ha merek, sírjak,
bennem ez, másban az szép
képmutatás, meglepetés
modern vagyok, de nem posztmodern
modern, de nem szürrealista

és bevallom hosszú még a lista
azokról a fogalmakról, amit még
csak titokban, elhallgatva
nézek meg az irodalmi fogalomtárban
tanultam mindig, nem hittem magam
műveletlennek, de úgy látszik
tudásom sekély és hiányos, bár sosem
hittem volna, odafenn ennyiért 

kétszer álltam sorba, akkor elégnek
tűnt ma már kevés, szent Kleofás
de a nagy felismerés segíthet
majd nekem, van szótáram,
tudós könyvem, internetem
de ha mégsem illek bele e korba
ismeretlenül tűnök el csendben a porba.