Fagyos éjjel vágtat egy ló,
hogy társait megtalálja.
Jéggé lett a tó,
Melyben magát látja.
Egy könnycseppet ringat
sötét szemében.
Keresi az utat,
vissza, haza térne.
Bársonyos havat tör,
meleget lehel az éjbe.
Karácsony estéjén
napsugár a mélyben.
Rohan a semmibe,
vágyik egy helyre,
megdermedt, gyönyörű
kristály lett a könnye.
Meleg szíve othonról
hazahajtja,
kopár erdő
űzött vadja.
Fátyolos árnyéka
símogatja a havat,
féltve lopja az
égi csillagokat.
Vágtat és vágtat,
kergeti az ég,
némán üvöltő sas
ébreszti lelkét.
Holdsugárban megáll
nyugtalan felnéz,
csalódott bűbáj,
bámulja az erdő.
Körbeállja őt
énekel vele,
csillagot szór az ég,
velük nevet.
Lágyan száll egy hópihe
ő mesélte nekem,
karácsonykor hazatér,
elalszik velem.
Fagyos éjjel vágtat egy ló,
hogy társait megtalálja
jéggé lett a tó,
mert boldogságát megtalálta. |