Ma jó lenne, lenni valaki másnak,
lennék akár fa is, akit épp kivágnak,
vagy lenni a fa ágán elhagyott fészek,
melyben esténként véreznek a fények.
Ma jó lenne, lenni valaki másnak,
szakadékba zuhanó felnyögő sziklának,
vagy lenni sziklán megbújó moha,
amibe a szél rúg, s nem kap esőt soha.
Ma jó lenne, lenni valaki másnak,
őszi úton taposott hideg pocsolyának,
vagy lenni pocsolyában ázó falevél,
kit fagyos lábbal eltipor a tél.
Ma jó lenne, lenni valaki másnak
sínek mellett összedőlt régi állomásnak,
vagy lenni az állomás egy összetört széke,
melyre a fáradt halál leülhet majd végre.
Lenni bármi, csak ma én, én ne legyek,
lennék üresség,semmi, hogy ne szerethesselek,
de lennék mégis könny, mely csordul szép arcodon,
s ujjaid közül páraként elszállni, az utolsó alkonyon. |