| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
F. világa - 35. rész Ideje:: 01-15-2015 @ 12:14 am |
|
|
|
|
Egy nap ajánlott küldeménye érkezett, melyben jelentős tartozásokról írtak, melyek állítólag őt terhelték. Már végrehajtási szakaszban járt az ügy és az volt a furcsa, hogy tudomása sem volt róla. Ez egyébként könnyen elképzelhetőnek tűnhetett azok számára, akik jobban ismerték F.-et és még csak rossz szándékot sem feltételezhettek róla.
Nem úgy, mint Balogh-éknál, akiknél a mágneses kölcsönhatások egészen elképesztő módon működtek mérő-leolvasó berendezéseik körül, meghazudtolva a fizika törvényeit. Sajnos ők annyira magas szintre fejlesztették ezt (vagy talán túlbuzgóságuk okozta tévedés áldozataivá lettek?), hogy amikor az elektromos művek olyan számlával jelent meg, hogy a műveknek kellett volna már őfeléjük fizetni, nem maradt választásuk, ugyanis a szakembereket néhány rendőrségi kolléga is elkísérte e furcsa találkozó helyszínére. A pénzkereső őrizetes kivonásával viszont tényleges mínuszba fordult át a család költségvetése, így egyetlen vagyontárgyuk - lakásuk felélését választva hamar házon kívül helyezték magukat.
Végiggondolva F. – re is hasonló karrier várt. Pedig ellenben velük, ő szinte azt se tudta, hol található a villanyóra a lépcsőházban.
Mint kiderült, az Elektromos Művek azonban ugyanolyan intézmény, mint a többi bürokratikus állami pénzbehajtó hely: elég volt egy halasztó hatályú, az adósságot vitató tartalmú levelet küldenie, hogy beinduljon az önpusztító mechanizmus: a porszem megállította a rettenthetetlen végrehajtókat és elodázta a véget. Mondhattuk volna persze azt is, hogy F. kitűnően bánt a szavakkal és az ügyintéző gyenge pontját, szociális érzékenységét találta meg – sokan hiszik magukat ilyen ElintézőJánosoknak, azonban hozzá kell tennünk, hogy ez nem felel meg a valóságnak; ugyanis bármilyen kifogás elég egy ilyen ügylethez, csak a megfelelő időpontban ráütött érkeztetési keletbélyegző és a varázsszavak: "Halasztási kérelem", vagy " Fogyasztói reklamáció" rajta legyen a pontosan megcímzett és fogyasztói adatokkal ellátott levélen.
Azért hősünk sem farral állt a dologhoz, érezve a fenyegető kiszolgáltatottságot, és igaza érdekében elment a végsőkig. Végül, vizsgálatok során át ez fényre is derült: valami rosszul volt összekötve valami másvalamivel, és ez a komplexen túlmelegedő rendszer ellenállása megnőtt, ami látszatra többletfogyasztásként tüntette fel ezt a hibát. De ebbe most ne menjünk bele mélyebben.
Az a néhány ősz hajszál az újabb tapasztalatok gyümölcsével gazdagította Mickey-Egeresre formálódó gyérülő üstökét.
Aztán eszébe jutott, hogy az életben még sok hasonló, függőben maradt elintéznivalója van, és ez kizökkentette – vagy éppen vissza – normál filozófiai kerékvágásából abba a realitásba, amely mindig is körülvette, legfeljebb nem vett róla a felszínesnél alaposabban tudomást.
Kiderült, hogy a tavasz nem csupa szeszélyes szélkergetés, zivatarfelleges borulat, mely a pesszimista életérzések aláfestését szolgálja, hanem azért le lehet hajolni a bimbódzó természet öléhez is, sőt leheveredni is, ha úgy tetszik és a napsütés képes akár úgy elandalítani közben, hogy az ember észre sem veszi néhány fél óra elmúlását. Erre legfeljebb a nyugdíjas, vagy a parkőr piszkáló botja emlékeztetheti ismét – utóbbi fájdalmasabb módon.
Passzív időtöltései mellett egyre többször indult útnak céltalanul, hogy azután egy régi ismerős helyen kössön ki: hol a kisbisztró, vagy a délelőtt ásítozó kocsmaajtó marasztalta leperegni vágyó filmekkel, aktív mozgásra vágyó teste azonban a kerített focipályáig is elvitte. Új generációk csatároztak itt rendületlenül a régi probléma megoldásán: a hálóba juttatni a labdát valahogy az ellenfél figyelmének elaltatásával.
Mégis leginkább azok a helyek állapodtak meg talpa alatt, melyek C.-vel közös andalgásaik alatt találtak bejárásra, szerelmük hajnalkorát idézve fel. És akárhogy igyekezett túllépni, azok a gyökerek áttörve az aszfaltot termőföldet találtak és szívéig nyúló fát növesztettek benne, hogy meg kellett állni és mozdulatlan emlékezésnek átadni az órák megszámlálhatatlan, néma perceit.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-15-2015 @ 12:14 am
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 01-16-2015 @ 12:14 pm)
Comment: Nagyon tetszett ez a rész is, csak a felénél számomra hirtelen maradt elvarratlan a fonal. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-16-2015 @ 03:53 pm)
Comment: Jönnöm kell még, most csak beleolvastam, de ezt az írásodat sem lehet csak úgy átfutni, mert össze kell hozzam bennem az együttállásokat az olvasottakkal. Szóval jövök még.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 01-16-2015 @ 10:18 pm)
Comment: Igen, írni akartam, vagy írtam is már, hogy ez a sok rész együtt lesz egy kerek történet. Külön a részek önmagukban szinte értelmetlen történetmorzsák, nem okoznak folyamatosnak érezhető olvasmányélményt. Talán ezért az elvarratlan érzés. Nem mondom rá, hogy ez az évszázad bestsellere, mert nyilván nem az. Az egy sornál kicsit hosszabban túlfutott gondolat, mely szerkezetében, tartalmában nem sokban különbözik egy nagy monológtól. Nem tagadom, már sok kritika ért a szerkesztés, a kiforratlansága, stilisztikai, regényformálási anomáliái miatt, azonban számomra ez édes gyermek, s mint ilyenhez ragaszkodom :) Köszönöm, és várom a további észrevételeket! |
|
|
|
|
|
