Vastag a fátyol a szememen.

Zord sötétség rejlik mögötte.

A szívem a halált kergetve ,

Elnémul egyszer s mindörökre.

Hiába keres már kiutat,

Rejtély hogy merre a megoldás.

A fátyol a földhöz simulva

Ledől, helyén sötétség, nem más.

Mit ér a lét, ha minden elvész?

Szívemben  is sötétség honol.

Egyet kíván most a szív, az ész.

Testem borítsa földtakaró.

Lehunyom szememet örökre,

S hiába gyötör honvágyam.

Lelkem nem szabadulhat tőle,

Inkább visszatér a halálba.

Nem vár rám senki sem.

Lehet, nagy hiba volt az élet.

Nehéz eldönteni melyik kell,

Melyik oldalra húz a mérleg.

Élet vagy halál? Egyforma mind...

Vajon melyik lenne most  a jobb?

Mind a kettőben gyötör a kín.

Élet...halál..mindegy hol vagyok..

/2003.09.31/