| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
F. világa - 37. rész Ideje:: 01-18-2015 @ 05:42 pm |
|
|
|
|
Síró, még mindig visító, néha zokogásba fúló hang térítette magához, miközben a hang gazdája a mellkasán térdelve két öklével püfölte azt:
-hát mit képzel, maga, mondja!? Azt hiszi itt hagyhat ebben az árnyékvilágban? Hogy jutott eszébe ilyen buta módon keresni a megoldást? V… E… GY… E tudomásul, hogy előlem nem tud megszökni! Jaj Istenem, nem sérült meg? - és áradt a szó egy meghatározhatatlan hangforrásból.
Mindaddig nem is vette észre a lábainál kuporgó teremtést, míg az megérezve végveszélybe forduló mozdulatát, egyszerre felállva kinyújtózott és beavatkozott. Abban a pillanatban elképzelni se tudta, hogyan kerülhetett oda rajta kívül valaki más.
Az emberek már jó ideje gyülekeztek, megálltak a híd gyalogjárdáján-úttestén, félve, hogy mozgásuk óhatatlanul közelebb hozza a bajt és belekeverednek talán társ tettesként egy kellemetlen ügybe. Visszafojtva nézték és magukban suttogva, mint egy mozifilm vetítése közben hangtalanul formálta ajkuk azt a "ne"-t, de mint éjjeli pillangók, megigézve a látványtól képtelenek voltak elszakadni tőle. Még a mentőket is elfelejtették hívni, olyannyira a hatása alá kerültek. Talán az ördöggel szövetséget kötött Faustot magát vélték felfedezni benne, ahogy Mephisto elragadja a lelket belőle, az egy elillant boldog pillanatáért cserébe.
Ámbár ne legyünk ennyire naivak: ne feltételezzünk az utca népéről többet, mint, ami elvárható: a tisztességes, de tanulatlan néző szerepét. Továbbá lássuk be: sántítana a történet épp most ezzel a boldog pillanattal. Jobban hihető az a verzió, miszerint azt gondolhatták, egy élethű forgatási helyszínre érkeztek, ahol az öngyilkost alakító színész mindjárt elvigyorodik, egy grimaszt csinál és lemászik a láncgörbéről, aztán a rendező álmosan legyint, és hangtölcsérébe morog valami ilyet, hogy "mindegy, holnap újra vesszük" - A filmben persze ez majd úgy látszik, hogy helyette a dublőr csinál egy műesést – persze csak a műterem medencéjébe. A történet azonban mindenki számára rendhagyó fordulatot vett és onnan kezdve nem is volt már olyan érdekes. Páran odaszaladtak, hogy segítsenek, de a többség elszéledt, kettejüket magukra hagyva.
- Maga… ki…?… - a lencse lassan fókuszált - …? …! … ezt … biztos… álmodom… vagy már odaát?… mondja, hogy meghaltam…
- hát az őrangyala, ki más? – megengedett a magának egy mosolyt a könnyével küszködő pszichiáter. Blúzából szakított darabbal törölgette a vért F. homlokáról. – na, maradjon nyugton!
-… az… az nem lehet… egyedül jöttem… senki se …
- tényleg csodálom, hogy egyáltalán idáig eljutott élve! Mit gondol, mivel töltöm az időm? Csak nem hiszi, hogy futni hagyok egy ilyen pénzes palit…
-… ah… ez …
-ne próbáljon nevetni, mikor kivérzik épp! Még elájul itt nekem. Tessék aludni, itt az utcakő, paplan gyanánt meg a csillagos éj, mindjárt intézkedem…
F.-nek aztán még akaródzott volna valamit felelni, de beterítette valami öntudatlan bódulat, mély kábulat. Sajnálta is utolsó pillanatában, hogy nem részeg, mert akkor legalább lett volna értelme ennek az egésznek.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-18-2015 @ 05:42 pm
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 01-19-2015 @ 09:27 am)
Comment: :))))))) Kíváncsi vagyok, hogy írod. Egy rész, egy lendület, egy szakasz, vagy egyben megvan egy jó adag, és itt csak tagonként rakod fel? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 01-19-2015 @ 11:44 pm)
Comment: Ez most szigorúan szakmai titok :) Egyébként igen, így fejezetenként írtam, és időnként nagyon nagy kihagyásokkal. Az egész mintegy 4 év alatt készült el, jellemzően csigalassúságomra. A történet papíron jelenleg befejeződött, csak szép sorjában meg kell várni, míg író-olvasóként együtt eljutunk a végéig. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-20-2015 @ 10:37 am)
Comment: Andi kérdése bennem is felmerült, mert ezek az önálló pillanatképek bennem még nem rendeződtek, bár most hogy így megállapítom, de, csak még nem határozottan. Tetszett ez a rész is.
aLéb |
|
|
|
|
|
