[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 218
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 218


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Imre Bácsi.
Ideje:: 01-20-2015 @ 08:26 am

Haláláig tanított.

Megkésett pedagógusnapi emlékezés Bozsó Imre tanító Bácsira.

- Köszönöm Kedves Imre Bátyám, az egész tantestület nevében sok évtizedes munkáját! Kívánok nyugalmas nyugdíjas éveket, pihenést és egészséget! Ezekkel a szavakkal búcsúztatta az iskola igazgató Imre Bácsit az öreg tanítót. - Fogadja szeretettel a tantestület szerény ajándékát. - nyújtotta át a csomagot, egy faliórát. Imre bácsi még-egyszer végigment a folyosókon, megnézte a falon függő tablóképeket, ahol láthatta, hogyan is öregedett arca, az elmúlt negyven év alatt. Huszonöt évesen került az általános iskolába, mint kezdő pedagógus és most innen is megy nyugdíjba. Hazaérve kicsomagolta az ajándékot. - De szép ez az óra! Hogyan értelmezzem? Talán figyelmeztetni akartak a kollégák, hogy lejárt az én időm? - Minek ez nekem? Már nem kell korán kelnem, nem mindegy hány óra van? Nincs családom, nincs gyerekem agglegény maradtam. A barátaim itt hagytak magamra, ott fekszenek a városszéli temetőben.

- Jó napot Imre Bácsi! - köszöntötte az öreg tanítóját egy negyven év körüli férfi a fő utcán. - Jó napot, köszönt vissza kalapját kissé megemelve az öreg-úr. - Nem ismer meg? Én vagyok B.Ádám a negyedik á-ból 1966-os év! - Na várjál csak fiam? A hátsó padban ültél a középső sorban, Igen te kis huncut, már emlékszem rád. Te voltál aki a töltőceruzádból a fúvócsövet készítetted és lövöldözted a társaidat. Ádám szemlesütve mondja: - Hát igen én vagyok!

Még beszélgettek egy darabig. A nyugdíjazásról, hogy Ádámnak két fia van tizenkettő és tizennégy évesek, hogy ugyanolyan kis huncutságokat csinálnak, mint annak-idején ő. A beszélgetés végén Ádám meghívta az idős tanítót vasárnapra a családjához ebédre.

Imre bácsi nagyon örült a meghívásnak, mert igen magányos volt. Főzni nem tudott, hét közben az iskolai menzán étkezett, hétvégeken pedig a törzshelyén a "Paprika" vendéglőben.

Egy órakor becsengetett Ádám belvárosi lakásába a kis öreg. A feleségnek kézcsókkal bemutatkozott. A fiukat a fejükre nyomott kis "barackkal" üdvözölte. A nagyon finom ebéd után a szoba sarkában a fotelben folytatta a beszélgetést a házaspárral, a fiuk a szobájukba mentek. - Imre bácsi mit szólna hozzá, mivel már nyugdíjas, taníthatná a fiukat, mert őszintén mondva nem valami fényes bizonyítvánnyal dicsekedhetnek. A nagyobbik fiam, Ádámka pályaválasztás előtt áll, jól jönne neki egy pár külön-óra. Az óradíjról is megállapodnánk. - Fiam, nem kérek én pénzt ezért. Ha egy párszor meghívtok ebédre az igen jól esne. Ebben maradva köszöntek el egymástól.

A fiuk hallották, a tanító bácsival folytatott beszélgetést és nagyon nem tetszett nekik a dolog. - Apa mit képzel, majd ez a vén trotty fog bennünket egrecírozni? - háborgott Ádámka. - Tudod mit Öcsi, én ezt megoldom egy pár nap alatt kiutálom innen ezt az Imre-bát.

Imre bácsi a hóna alatt néhány könyvet tartva csöngetett be a B.Ádám lakásba. - Anya! csöngettek kiabált Ádámka. Ajtót nyitott, majd bekísérte a fiuk szobájába a tanítót és elköszönt, mert el kellett mennie.

- Nem adhatom fel! Ezek a gyerekek szemtelenek, pimaszak. Látom nem tetszik nekik a jelenlétem, nem szeretnek tanulni. - Mit is tegyek, mivel kelthetném fel az érdeklődésüket? Azt már tudom, hogy nagyon szeretnek focizni.

- Pénteken a szokástól eltérően csengetett be a öreg-úr B.Ádám lakásába. A feleség nyitott ajtót. - Mi járatban Imre bácsi! - Ne haragudjanak a zavarásért, de szeretném holnap a fiukat elvinni egy futball- meccsre, itt vannak a jegyek, örülnék ha elengednék őket. - Ádám gyere csak! Az ajtóban még megbeszélték az éppen hazaérkező fiukkal a programot, akik miután meg-tudták, hogy egy rangadóról lenne szó, örömükben ujjongtak.

Tanulásról egy darabig szó sem esett. A vasárnapi ebédeken már nélkülözhetetlen vendég lett Imre bácsi. A fiuk főleg irodalomból, történelemből és földrajból gyengélkedtek. A tanító bácsi történetei nagyon érdekesek voltak. - Ne gondoljátok fiuk, hogy ez a Petőfi olyan jó gyerek volt. Sokkal nagyobb huncutságokat csinált mint ti. Nem szeretett iskolába járni. Eltanácsolták az iskolából. - Színes filmbe illő utazás volt a történelem, hajó utakon közelítettek meg földrészeket. Mindig maradt egy-egy feszültség teli befejezetlen történet másnapra. A fiuk már alig várták a folytatást Amudsen déli sarki expedíciójáról. Lindberg repülőútjáról. Exupieri kis hercegéről.

- Apu. Anyu! Nézzétek a jegyeimet lobogtatta az év-végi bizonyítványát Öcsi! - Hát ennek nagyon örülök. Holnap megmutatjuk Imre bácsinak is.

Elérkezett a vasárnap, már két óra is elmúlt, nem jött az idős tanító. - Ádám én felhívom az öreget! Mindig pontos, nem tudom miért nem jön?Azt sem tudjuk, hogy hol lakik csak a telefonszámát adta meg.

A telefon Imre bácsi lakásában csak csörgött, nem vette fel senki. Három nap múlva egy rendőr csengetett be B.Ádámékhoz. - Jó napot kívánok! Az Önök címe volt csak bejegyezve Bozsó Imre noteszébe, a többi cím pirossal áthúzva. Nem tudtuk kit értesítsünk. A postásnak nyitott ajtót a bácsi, amikor a melléhez kapott és összeesett. A kiérkező mentők csak a halált tudták megállapítani. Gondolom Önök talán a rokonai? - Igen! Mi voltunk Neki már csak!



Utoljára változtatva 01-20-2015 @ 08:49 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 01-20-2015 @ 12:20 pm)

Comment: Tetszett az alapötlet, és a történet vezetése is. Eszközeiben még talán érdemes lenne átgondolni, kicsit átfogalmazni itt-ott, de lekötött :-). aLéb


Hozzászóló: DellaMaria
(Ideje: 01-20-2015 @ 01:28 pm)

Comment: Nagyon szépen köszönöm a_leb! Nem tudtam kellőképpen tagolni a szöveget, gondot okoz a szerkesztés a tageket nagyon sűrűn kellene használnom. Üdv: Maria


Hozzászóló: Almasy
(Ideje: 01-20-2015 @ 09:31 pm)

Comment: Szép történet és könnyű, szenvedés nélküli halál, ami irigylendő.GYUpp


Hozzászóló: DellaMaria
(Ideje: 01-21-2015 @ 09:26 am)

Comment: Köszönöm Kedves Béla, hogy elolvastad!


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 01-21-2015 @ 03:54 pm)

Comment: Szép novellát írtál, tetszett! :))))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds