| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
F. világa - 39. rész Ideje:: 01-21-2015 @ 10:08 pm |
|
|
|
|
A pszichiáter munkája- úgy tűnt egyenlőre- eredményesnek bizonyul. A személyiségépítés vékony sávján egyensúlyozva igyekezett a régi F.-et "összerakni", legalábbis azt, kit ő annak ismert meg. A munka egy bizonyos pontján azonban mindig elakadt. Bár F.-nek maradandó sérülései ellenére sikerült egy jól körülhatárolt területet "énként" befogva úrrá lenni életének más, homályba tűnő időszakai okozta kiesésein, ezeknek határához érve kétségbeesési rohamok törtek rá, mint az olyan emberre, aki meglátja csonkolt végtagját és ettől pánikba esik, hogy itt a vég. Bizonyos aspektusok, bárhogy is erőltette, nem váltottak ki érzelmeket, pedig ezek által könnyebben kapcsolatot talált volna a tárgyuk felidézéséhez is. A névmemória tárolás a középiskolai évek utáni életszakaszára nézve szinte teljesen megsemmisült, felnőttkori kapcsolataikor hosszasan kereste az archoz párosítandó feljegyzést, majd legyintve, könnyedén túllépett rajta, mondván, majd eszébe jut. Igazából kevésbé zavarta ez, hiszen ő maga jól tudta, kire gondol, és valahogy, áttétek útján, bevonva egy megragadt momentumot, mégis el tudta magyarázni a viszonyt. Külső szemlélő számára legriasztóbb az volt, hogy ez nem okozott problémát F.-nek. Önmagával össze nem illő Patricius-jovális stílusa ilyenkor felsőbbrendű, lekezelő teátrális kitörésben öltött testet:
- Kedves-kedves asszonyom, jaj de nagy a dráma! Hát maga szerint olyan fontos ez? Hogy megmondjam, ki az a B.? Ha annyira érdekelt volna, bizonyára feljegyzem magamnak, de ezek szerint csak egy gyerek, olyan, mint a többi a térről. Nem is értem, miért firtatjuk ezt?
- Már mondtam, a nevem: Eleonóra, miért nem hív a nevemen?
Ekkor azonban furcsa dolog történt. F. nem csak hogy nem válaszolt, de bekövetkezett a filmszakadás. Megkergülten úgy maradt szó közben és kimerevedett a szeme. Ijesztő látványt nyújtott. Akár egy széthulló gép, mely akadályhoz ért, de nincs leállítva, és így önmagába rombol. Egy vírusfertőzést kapott számítógép, melynek monitorán még olvasható a hibát kiváltó ok, de már a gép maga használhatatlan.
Fújtatott, vérbe borult egy ér a szeme fehérjénél, és őrjöngve nekitámadt beszélgetőpartnerének, a keze ügyébe eső tárgyat, bármi volt az, pohár, virágcserép, könyv felé hajította. Rendszerint céltalanul, úgyhogy inkább egy sajnálatra méltó részegre emlékeztetett. Ilyenkor már nem volt tudatában, mit tesz.
Orvosi szakértelmet igénylő fogásokkal kellett fizikailag leszerelni. Csak nyugtató injekció hatására bénult meg benne az értelmetlenül buzgó akarat.
És sajnos ezt követően átmenetileg visszaesett mentálisan, néha csak egyes szavak megformálásában, de megesett, hogy személyiségének már felépült darabjai szakadtak le. Kiábrándító volt. Mindaddig észrevehetetlen maradt ez, míg egy nyilvánvaló képtelenség akadt a szájába, vagy motorikus ismételgetésbe esett.
A természet mégis csodás szerkezetet alkotott: a sérülése nyomán esett bevérzések kezdtek felszívódni és egyre tovább tartottak az aktív tanulással tölthető periódusok. Nyár végére behozta a lemaradását, kitisztult annyira, hogy mintegy húsz-huszonöt éves koráig visszatért régi énje és innen már könnyebben találtak kapaszkodót. Amikor rádöbbent egy-egy összefüggésre, nos ezek gyakran nem örömöt, hanem inkább fájó, de nosztalgikus hidat képeztek teljesebb önmaga felé. Ezzel együtt elmélázóbb, töprengőbb lett, ámbár az a nyegle, fölényeskedő, nem illő stílus még csak nem akart kopni róla.
Nóra kitartóan vezette, jegyzetei immár rongyosak voltak a az elalvás előtti félafáziás terápiáktól. De zenét is hallgattatott vele, elsősorban instrumentális, relaxációs "építkezőseket", később ez kevésnek bizonyult F. visszatérő jazz-rajongói éhségének csillapítására.
Az alapvető viszonyt azonban nem akarta tisztázni még köztük, hiszen jóformán nevén kívül azt sem tudta, ki ő, és miért ilyen kedves vele. Nagyon messze volt a listán úgymond az a mai nap, amikor a "baleset" történt.
Az őszi hangulat egyéb nosztalgikus érzések felkeltése mellett nagyon is alkalmasnak tűnt az emlékezés serkentésére. Nóra tartott tőle, hogy a tél beálltával viszont a depresszió elhatalmasodhat páciensén, ezért siettetnie kellett kis "hernyójának" átalakulását.
Rámosolygott F.-re, de belül érezte, hogy tartalékai vészesen fogynak és egyre inkább neki lenne szüksége a lelket megújító, feltöltő gyógykezelésre. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-21-2015 @ 10:08 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 01-22-2015 @ 07:44 pm)
Comment: Nagyon tetszett. Nem feszítetted túl, de megfeszült rendesen, a mondataid értelme most is nagyon szépen épül, és építi jól faragott kövekként a történetet. Örömmel olvastam, és kíváncsian várom a fejleményeket.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 01-23-2015 @ 01:07 pm)
Comment: Bizony, nagyon érdekes, bennem több variáció is elindult! :)))))))))))) |
|
|
|
|
|
