[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 204
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 204


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

F. világa - 42. rész
Ideje:: 01-27-2015 @ 11:08 pm

Olybá tetszett, mintha az idő ismét megállt volna. Kinn a műanyag székeket görbítő, szokatlannak tűnő, hőség ellenére lágy, hűvös szellő járt a lakásban. Odabentről a panoráma üveg előtt, a földig érő, áttetsző, finom függöny fodrozódásán át a kertnek éppen az a részlete látszott, melyet ott tartózkodásai alatt oly nagyon megkedvelt: a magnólia cserjék lilás szirmú, folyamatosan fehérbe átalakuló virágzatainak dús tengere, melynek súlyától meghajolva szinte ráfeküdt a gondosan nyírt fűaljzatra.
(Még mielőtt jobban belekezdek, nem tudom, a kedves olvasót mennyire untatom ezekkel történettől elrugaszkodó természeti-képes leírásokkal? Nyilván sejti, hogy ilyesmi fog következni. De az efféle kikapcsolódások szükségesek. Mivel F. megismeréséhez feltétlen hozzátartozik és e történet íróját is kellemes érzésekkel töltik el)
Szóval…szabályosan sorakozó tuják ölelték a virágos ültetvénysávot, ezek előtt pedig apró, kerek kövecskék szegélyezte tavacska díszlett. Habár elhullott falevelek borítottak a kert nagy részét, ezt a gondatlanságot elfoglaltságnak tudta be F. Egyedül talán a kert másik felébe, félkörbe ültetett levendulabokrok közé szórt pipacsmező mutatott valami véletlenszerűséget, de az innen nem látszott. Ebből a logikából talán csak az oda nem illő, őszi hangulatot keltő levélhalmok rengetege lógott ki.
Amilyen szertelen és szabados lényt takart a fegyelmezett, tanárnénis külső, úgy a külsőségek épp világával ellentétes vetületét ábrázolták ki. Talán ez a rendezettség magyarázta, okolta meg, teremtett alapot az antagonisztikához, mely akkor öltött konkrét kifejezést, akkor egyesült valamiféle kiegyenlítődő harmóniában mindez: amikor megérkezett haza Nóra és rendelni kezdett.
Nagyon várta már, mikor ébred a hölgy. A magánynak és a valóságtól való elszigeteltségnek oly mélységét élte meg, ami felborította egyensúlyát. Azonban ahogy eddigi életén végigtekintett, rájött, hogy oktalan és botor a viselkedése: bármikor úgy látszott, hogy támaszkodik valakire, csupán saját bizonytalanságait és félelmeit vetítette ki másra, ugyanolyan magányban és elszigeteltségben élt, mint most. Valóságérzékelése pedig katasztrofálisan eltért a körülötte tapasztalható történések rendjétől, teljesen jogosan illett a jelző: „F. világa” mely különálló, független volt bármi mástól, de leginkább az objektív valóságtól.
Illetve azért mégsem, nem akart igazságtalan lenni: ez a magányosságos dolog nem állta meg a helyét: az itt tartózkodó hölgy valóban sokat segített és egyenrangú félként kezelte őt. Senki előtte nem tudott úgy szólni hozzá, és kettejük párosa valamiféle kitüntetett élethelyzetet teremtett, melyben az „én” kizárólagosságát átvette a „mi”. Most meg itt marad nélküle. Ült fölötte és egyszerre elfutották az érzelmek: szinte elpityeredett és kénytelen volt megfogni az erőtlen, petyhüdt kezet, majd áthajolva megérinteni és megsimogatni a viaszfehér arcot. Nem döntés kérdése lett, hanem folytatása megmozdult bensőjének, hogy félhangos monológba kezdett.
- Kedves Nóra, könnyebb elmondanom, mintha levelet írnék magának, tudom, nem bánja esetlenségem, megszokta már. Mégis így, hogy nem tud közbe kérdezni, talán el tudom mondani hol tartok, mit gondolok, magamtól is. Nem arról van szó –mentegetőzött – hogy félnék, attól, hogy eltérít, csak…mondjuk….de mégis arról. A hazugságok, most Önt idézem: „azok a ránk ragadt sárfoltok, amiket először le kell mosnunk magunkról, hogy beléphessünk lelkünk tisztaszobájába”, igen a hazugságokkal, amikkel szembenézve kényelmetlen vakaródzás indul el a tarkótól a fejtetőig, ezekkel vívok én, temetgetem párnám alá és próbálom a szemetesvödörrel együtt levinni, kiásítani magamból a kócos reggeleken, lepöckölni asztalomról a kenyérmorzsával együtt. Hihetetlen, nem? Hogy milyen ragaszkodás alakul ki a dédelgetett hazugságok iránt! Eleinte kicsi, kegyes füllentésnek indulnak, majd magyarázatot, indoklást kapva megerősödnek, és jogos helyüket elfoglalják a nyelv alatt a szájban, hogy újra és újra ki legyenek mondva, míg megbecsült és elöregbedett tényként vonulnak be az emlékezet polcára. De elég egy pöttömnyi harcos valóságdarabka, hogy a pöffeszkedő, önelégült hazugság oldalába belevágja a kételyt: vizsgáljuk csak meg! És az a nyomorult védekezni kezd, terel, bizonygatva: úgy volt, hogy is lehetett másképp? Miért is laknék e fejben már évtizedek óta? –ugye megérti ezt? Mert ha maga nem, senki…-mert néha fáj az operáció és a félelem, hogy elveszítünk egy megbízható társat a bajban, ezért inkább betakarjuk még eggyel. Halogatunk és mentegetőzünk, belenyugszunk. Akár el is ítélhet érte, kényelmes és nagyon testhez álló egy személyre szabott magyarázatbunkert építeni, ahol szép és összefüggő a történet és leginkább mindennek megvan a maga helye benne, anélkül, hogy zavarnák az oda nem illő tények. És erre fel tud épülni egy élet. Most nézze meg, mi lesz azzal, aki alól kihúzzák ezt a biztonsággal járható ismert szőnyeget? Ne is mondja, tudom: elindul a lavina, először elveszíti az egyensúlyát, aztán végleg padlón marad.
Akár hiszi, akár nem, kevesen szeretnek pofára esni még egy nyilvánvalóan morálisan pozitív ügy érdekében sem. Mert lássuk: bejön a szégyenérzet, elvész a hitelesség látszata és megcsappan az azt képviselő egó, egyszóval egy számiunkra kényelmetlen és bizonytalan helyzet áll elő, amiben korábbi álláspontunkhoz viszonyítva potenciális vesztesként hoz ki az élet…
Nem vette észre a mozdulatot és szóra nyíló ajak halovány rebbenését.
- ma….maga ….mi….ket..hord…itt …..össze…? –az erőtlenül összevont szemöldök alatt gyors egymásutánban többször is felszaladt a mély, árkolt szemeket takaró pilla.


Utoljára változtatva 01-27-2015 @ 11:08 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: a_leb
(Ideje: 01-30-2015 @ 04:56 pm)

Comment: Nem egyszerű olvasmány, nagyon oda kellett figyelnem a tartalomra, de jól kanyargott. Örömmel olvastalak most is. aLéb


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 01-31-2015 @ 11:31 am)

Comment: Valóban, ennek most én is többször nekifutottam. :))))))))))))


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.33 Seconds