Kiszerettem magamból…
        (mert rászedtek!)

      Csitításra elfogadhatatlan
       volt a csígatás. 
        Csillapításra megbocsáthatatlan
       volt a nyugtatás.
       Későn ismertem fel,
        nincs valódi haladás,
        talán így koncipiálnám:
      csak kiábrándulás.
 
        Kiszerettem dolgokból,
          nincs ebben semmi véletlen.
          Ámde nem szép leányzókból,
       asszonyokból kérem!
           Inkább e borzalmas tébolydából:
          - féktelen, végtelen őrületből -.
         Saját magamból.
             Végleg.
 
          Méltánytalan és reménytelen
           helyzetem cserélném:
             - kizsákmányolt és ellopott életem -
            Emberivé.
           De hagytam
             a hatalomtól én a vén,
               rászedetni, felültetni magam:
             - lényem eltávozást kér.

            (Erdős Pál Attila)