Merengek, fölöttem remeg egy levél,

ahogy zöldjébe simít az őszi szél,

erezetén sárga holdsugár ragyog,

lenn a földön apró árnyéka  vacog.

Csillagszeplős arccal az ég néz le rám,

pillantásom kúszik felleg fátyolán,

végig járja, simítja a szép szegélyt,

mely fölött Hold - bindi festi meg az éjt.

Csábító asszonnyá lesz az őszi ég,

fekete haj alatt két csillagszem ég,

 mint könnyű sóhaja, pára száll reám,

zakatol a szívem, megremeg a szám.

Megreccsen egy ág, az álom megriad,

magány apám, hazatért  újra fiad.

Fölöttem az ágon  nem remeg levél,

leszakított  testét elvitte a szél.

/bindi: pont,(vagy cseppalak)  indiai nők homlokán/