| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
F. világa - 47. rész Ideje:: 02-07-2015 @ 10:52 pm |
|
|
|
|
Mi tagadás, tetszett F.-nek is ez a hobbynak induló alkalmi portyázás, hiszen valahol tényleg erre vágyott: megtalálni a megfáradt, vagy épp álmodozó emberbőrbe zárt lelkeket, kicsalogatni a napfényes beszélgető-pázsitra. Előbbit könnyebben, utóbbit gyakran lehetetlen küzdelem árán. Korábban sokszor elképzelte, amint szemetes kukákat turkáló hajléktalanokat próbál rábírni egy értelmesebb folytatásra, most viszont pontosan ezt tette, és az életközelből tapasztalható valóság még sokkal erőteljesebben hatott rá a maga abszurd szörnyűségével. Nem magukat a szerencsétlenül járt elszenvedőket találta szörnyűnek, hisz akkor már másnap szögre akasztotta volna a bakancsot, hanem magát a feltárt körülményeket. Mert a sorsok sohasem célirányosan vezettek a végállomás felé.
Apró változások, elveszített, feledésbe merült kifizetetlen számlák, véletlenül találkozó megoldatlan stressz helyzetek, melyek eleinte csak az attitűdöt határozzák meg, majd épp ez az attitűd generált komolyabb bajokat, mely összezördülésekhez vezettek mind a családban, mind a munkahelyen. A külcsín megőrzése azután káros szenvedélyek időleg tompító szabadságába hajszolta őket, melyből nem lehetett kiút: ezek már nehézfegyverként taglózzák le a delikvenst. A viharos és durvuló veszekedések szétzüllesztették a családot, sokszor a végén előkerült egy-egy konyhai vágóeszköz is értelmetlen módon, mely megadta a kegyelemdöfést mindkét áldozatnak.
Egy irodista saját hangzatos eszméi miatt különbözött össze a munkáltatójával úgy, hogy többé nem volt képes kikecmeregni az elbocsátását követő állástalan nyomorúságból. Felesége elhagyta, gyermekeit a tágabb családja eltávolította mellőle, és valami bűnöző féregként beállítva meggyűlöltették velük apjukat.
Igen, ilyenek és mások vették el végül azt a méltóságot, amitől önmagukat sem lettek képesek utána már embernek tekinteni. Elbujdostak hát a törvény és a vádló lelkiismeret elől, de feltámadó szükségeiket nem voltak képesek kielégítetlenül hagyni. Mert kivirágzott az éhség, és csillagos fájdalmat gördített szemükbe a könny. Rőt, ápolatlan szakálluk nőtt, és elkopott, mocskos lett holmijuk. Gyakran meg is lopták a szegénység világába frissen „érkezetteket”. Ám amikor megkérdezte, sosem saját zsákutcába jutott sorsuk miatt szólaltak meg: szinte mindjüknek a családja, gyermekei iránti múlhatatlan érzései törtek fel, és megkövették őket, amiért magukra kellett hagyniuk őket. Az a pár száz forint, amit kéregetésből összekuporgattak, sosem fedezte a holnapi napot. Sokukról méltatlanul gondolta, hogy másnak gyűjtenek, hogy az utcai maffia kényszeríti erre őket.
Igazságtalan volna mégis, ha azt mutatnánk, hogy csupa lecsúszott értelmiségi járta ez idő tájt Budapest és a vidék utcáit, számtalanul beleszülettek ebbe, iskolázatlanságuk és ilyen irányú hagyományuk révén felemelni sem képesen fejüket, a számukra egyetlen realitást tapasztalták meg. Ilyenkor nagyon nehéz volt akár a lehetőséget is felvillantani; ezek az emberek egyszerűen nem voltak hajlandók már másban hinni.
Az értelmiségiek pedig már eljutottak a pesszimizmusnak arra a szintjére, hogy elhitték: a reményük is elveszett. Nyilván szórhatták volna akár a magvető a búzát, konkrét két kezükkel a pillanatnyi anyagi segítséget, Meg is próbálták, ám hamar kiderült: nem ez a valódi gyógyszer. A kinyújtott kolduskezeket magukhoz édesgetve maguk is közel kerültek ahhoz, hogy tényleg utcára kerüljenek. A valódi magnak a lélekben kicsírázva kellett visszaűznie a társadalomba a peremre jutottat, mindenek előtt ismét reményt és lehetőségbe vetett hitet visszaadva. A már szalmaszálat megragadók azután egy tényleges lehetőségbe bele tudtak kapaszkodni.
„A szegénység felszámolása alapvetően nem pénzügyi kérdés, hanem a cselekvő akarat energizálásával létrehozható pozitív jövőképbe vetett hité, aminek megvalósításához szükség van pénzeszközökre is” –ilyen idealista álmodozó módon próbálta összefoglalni F. ezt a gondolatot naplójának egyik fejezetében
Naplója egyébként jócskán tele volt írva efféle bejegyzésekkel, és még nem kapott elég pofont ahhoz, hogy belássa: küzdelme nemcsak reménytelen, hanem annál is rosszabb: fölösleges. Bár több helyen is megjegyezte, a „fejlődés kulcsai nálunk, a hitet elvetőknél vannak”- valahogy nem sikerült sosem megmutatnia, hogy pontosan hogy is néznek ki ezek és hol is vannak.
Beszélgetései és azok során felvett elemzései azért mégis jóleső érzéssel töltötték el.
Rehabilitációja szempontjából pedig semmi más nem lehetett fontosabb.
Észrevehetően változott, személyisége szociális érzékenysége finomult, a belső „én” vívódásainak színtere áttevődött a valóság szereplői közé és szenvedélyes eszmecseréi lettek addigi elmélkedésének kifejeződései.
Sokszor persze a partnerek nem igazán fogták fel, miről zagyvál nekik és hívatlan próféták sorsát megélve előfordult, hogy meg akarták verni, de legalábbis elkergették maguk közül. A maradék kevesek pedig keserűségükben adták ki az útját, mert elérhetetlennek találták a felkínált lehetőséget. Így estére az egyetlen, aki gyöngédséggel várta haza, rendszerint egyedül Nóra maradt. Őt inkább felvillanyozták saját ügyei, melyek szintén nem sok sikerrel végződtek, de színezték, árnyalták emberismereti palettáját. Vacsora közben szinte vigasztalni kellett F.-et, hogy ne adja fel.
- szívem, szeretlek….és olyan jó látni téged! De áruld el, miket sugdosnak neked napközben, hogy estére is sugárzol? Ma lapáttal támadt rám az egyik, nem is akarok beszélni róla….
- áhh há…-nevetett fel Nóra, hogy a falat majdnem a torkán akadt - elnézést, veled olyan jól szórakozom..
- velem, vagy inkább rajtam? Szóval mi a titok? Szerintem te magad lehetsz az. Van úgy, hogy érzem, közel járok már, de akkor ismét meglepsz…
- jaj, de ….csacsi, istenem! Nem veszed túl komolyan? Persze nem úgy értem, tudom, ez az egész izgalmas és fontos…de rajtad látszik, hogy küszködsz! Nem szeretik ám a magas lovat, legyél olyan, mint ők! Nem kell ám a mindig a kulcsokat csörgetni, akkor folyton a ketrecre fognak gondolni, oldódj fel kicsit közöttük!
Aztán F. így is tett. Míg a maga munkáját végezte, gyakran a közelébe tudott kerülni egy-egy hajléktalanokból verbuválódott laza alkalmi köteléknek. Megfigyelte, hogy a csoportosulás közben rendszerint rendszeres időközönként itt-ott előkerül egy kis üveg, és utána mindig beszélgetés támad. Amíg nem került be ilyen körbe, beszélhetett, de rá se hederítettek. Megtette tehát a lépést, mely rögtön elég látványosra sikerült.
Az összefüggéstelenül gurgulázó hangon éneklő, hadonászó részeg látványa nem ismeretlen az ilyen társaságban, na de kisebb rémületet keltett a szállástalan csavargók egy csoportja az utcájukban, amikor este felé egy alakot támogatva húzva megjelent a házuk előtt. Durván, mértéktelenül dörömbölve verték a tölgy kapuzatot. Nóra is gyanakodva futott ki a zajra.
- heeej, kisasszony! Nyissa már ki! – ordította egy vastag hang - meghoztuk az …urát! Aztán aggyon neki jó meleg levest! – néhányan még a háttérben felröhögtek
- óh, istenem, hát veled mi történt? – sopánkodott a pszichiáternő – engedjék, már innen rám bízhatják! Hálás vagyok maguknak! –és jelezte, hogy távozhatnak
De a társaság még idült állapotában beszédesen tántorgó mozdulatok közepette megjegyzéseket akart fűzni az esethez.
- hááát…csóóókolom! …Vigyázzon rá nagyon! Széplélek ez,….. nem ide való….annyira bírja ez a piát, mint a ….vasárnapi tiszteletes! –próbált az egyik szemében még szikra értelem morzsájával küzdve valami udvariasat mondani
- Te ….lóóó…arra azt mondják, ….hogy józan, mint a…..vasárnapi tiszteletes …a mise előtt!... Ne tessék ráhallgatni, ez már annyira be van rúgva…hogy..- de ez a másik nem tudta befejezni, mert a hányástól megtelt a szájürege
Nóra elhessegette őket. Amikor végre egyedül maradtak, az öntudatlan F. fejét ölébe vette és simogatva egyre csak suttogott a fülébe:„Édes csillagom, hát ennyire jót akarsz nekik?”
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 11-27-2022 @ 12:54 am
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 02-09-2015 @ 11:36 am)
Comment: Érdekes gondolatokat boncolgatsz. Tetszett! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 02-10-2015 @ 10:19 am)
Comment: Tetszett ez a rész is, de ugyanakkor úgy látom, mintha a te türelmed is fogyna (én is várom, keresem a megoldását F történetének...). Írtam privit, most valahogy kevésbé figyeltél technikai/nyelvtani részletekre, mint megszokhattam.
aLéb |
|
|
|
|
|
