Vízcseppsereg leszédül,

robogó fény megtörik,

ívet festve megfeszül,

felhők alá szín szökik.

Sápadt bíbor és a kék,

rigó - sárgába ölel,

felröppen egy nyitni kék,

pont a szívemhez közel.

Kitárul a lüktető,

eső illat járja át,

felragyog a dombtető,

szél lebbenti fátyolát.

Lélek lebeg, andalog,

belekap egy érzelem,

máris odafenn robog,

szivárványszín íveken.

Kacsint a nap, forr a fény,

bíbor, rózsaszín terül,

hozzám bújik a remény,

nem vagyok már egyedül.