Szakíts szét szerelem, mint egy papírlapot,
melyre az élet árnyékszavakat nyomtatott,
s vigyen a hideg szél, ejtsen jégre, sárba!
…sajgó darabokban is vágyom majd utána.
Zúzz össze szerelem, mint egy jégcsapot,
melyet a tél egyedül, törött ágon hagyott,
legyek vérző jégszilánk lezuhanva kőre!
…fájdalmasan csillognék a gyönyörű nőre.
Égess el szerelem, mint titkot súgó nádat,
kiből semmivé lett a tavaszi varázslat,
legyek légben keringő gyász - fekete pernye!
…felhő koporsóba zárva vágynék a szívedbe.
Szakíts, zúzz, égess! Mindegy, hogy mit teszel velem,
csak ölj, pusztíts, ne feszüljön kínokon szívem!
Oly rég keringek vágyam drága csillaga körül,
sajogva, égve, s közén a nem lehet feszül.
|