Fullextra.hu - <BIG><b>Amatőr Irodalmárok Klubja!</b></big>

[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]

Hoppá !!!
Kedvenc versek a You Tube-on Tedd fel a kedvenceidet. Ellenőrizd a helyesírást, ha nem vagy biztos benne! Tagjaink könyveit itt rendelheted meg Fullextra Arcképtár

Küzdőtér

Üzenőfal

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások

· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!

Amatőr Irodalmárok Klubja![ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]
Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

A háború elmúlt

Ideje:: 02-25-2015 @ 07:38 pm

Leteszem fegyverem, mert a háborúnak vége.
Én voltam az ellenségnek legszörnyűbb réme.

Bakancsom talpa szakadt, s vér piroslik rajta,
ezreké van ott, kiket átküldtem a másvilágra.

Ők nem térhetnek ma haza, sem soha máskor,
mint én, kit csak úgy hívnak, hős, netán bátor.

Pedig nem vagyok az, hisz hazajönni is félek.
Ki fog várni, és hogyan, mikor majd belépek?

Szellemnek hisznek majd, ki visszajött értük?
Tudni fogják vajon, hogy nincs mitől félniük?

Végre! Végre itthon, az ismerős, havas utcán.
Mit mondjak nekik? Nem hangzik majd bután?

Hazafelé lépkedve arcomra lemondó ború ül,
mikor meglátom gyermekem az új apja körül.

Megdermedek. Próbálok, de nem mozdulok,
csak lesem a bokor mögül, mi az, amit látok.

Komor vihar ereszkedik le, képembe röhög.
Egy kivert kutya néz rám, fenyegetőn hörög.

Nő jön ki a házból, lányát védőn körbefogja,
iszonyatos látnom, ahogy a másikat csókolja.

A nyitott ajtón át boldogság szele száll felém.
Boldogság, miről tudom, már nem az enyém.

Felveszem fegyverem, habár a háború elmúlt,
a fejemnek nyomom, elég vér még nem hullt.

Utoljára változtatva 02-25-2015 @ 07:38 pm

[ Ezen publikáció küldése barátodnak ]

Hozzászólás írása

Hozzászólás írása

További

Irodalmár profil

Irodalmár profil

Üzenet küldés

Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: filo-csibi

(Ideje: 02-25-2015 @ 08:07 pm)

Comment: Kedves Norbertinho! Az emberiség legszörnyűbb történelmi szakaszai a háborúk, amelyek igazságtalanok és soha sincs győztes. A dicsőséges katona rettenetes szembesülése a kiüresedett otthon és a szerettei elvesztésével szívszorító. Akár filmet is lehetne írni versedből. Gratulálok szeretettel. Ilike

Hozzászóló: Norbertinho

(Ideje: 02-26-2015 @ 06:08 pm)

Comment: Kedves Ilike! Köszönöm szépen!

Hozzászóló: Almasy

(Ideje: 02-28-2015 @ 09:13 am)

Comment: Félelmetesen valószerű történet. Szerencsére Te még nem éltél a háborúban.Én igen és nem felejtem. Jó írás versben. gratula. GYUpp

Hozzászóló: Norbertinho

(Ideje: 03-01-2015 @ 11:42 am)

Comment: Köszönöm szépen Gyula!

Hozzászóló: AngyaliAndi

(Ideje: 03-02-2015 @ 11:23 am)

Comment: Nagyon jól láttattad a tragédiát a tragédiában. Gratulálok, nagyon jó vers.

Hozzászóló: Norbertinho

(Ideje: 03-02-2015 @ 02:12 pm)

Comment: Köszönöm Andi!

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.29 Seconds