Minden perc egy
utolsó hangtalan
buborékba bújva
csendben szórja szét
a szivárvány halálát.
Tűrök én is, bár
lételemem az
öntudatlan
nyugtalanság.
Várni tanulok, de
messze van,
nem jön el
és nem hoz semmit
az idő kegyetlen
légies gyermeke.
Ráérsz te is mondja,
hát ne ugrálj
és ne feledd a
kor mit akkor élsz
meg mikor másra
vágysz, vissza nem,
és oda sem talál
hová rendeltetett
ha erőlteted, mit
most még nem lehet.