| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Felkap a forgószél Ideje:: 03-13-2015 @ 11:10 am |
|
|
|
|
Vetráb József Kadocsa
Felkap a forgószél
Egyszer egy fáradt alkonyon
felkap a forgószél és leejt
egy távoli sápadt csillagon.
A lét-kalitka ajtaja nyitva áll,
BA madara már szabadon száll.
Nem lévén testileg sehol,
ÉN ott vagyok mindenhol.
Ott a magban, a szökkenő
szárban, a kibomló szirmos
virágban, a zöldellő szomorú,
fűzben, a perzselő, éledő tűzben,
s a vígan szaladó forrás vizében.
Szunnyadok az öröklött vágyban,
az életet adó, arany napsugárban,
a záport hordozó viharos szélben,
a mámoros, szerelmes ölelésben.
Bár arcom képét elmossa az időtlen idő,
mi örökké élő bennem egykor vissza jő,
hogy újraéljen, reméljen, szeressen,
más szeretőt többé ne keressen, csak
Téged, ki magában rejti a mindenséget.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-16-2015 @ 12:57 pm
| Hozzászóló: a_leb (Ideje: 03-13-2015 @ 08:43 pm)
Comment: Egyéni hangú, ugyanígy egyéni hangulatú vers, Kadocsa, nagyon szépen vezetett vers, Jó ívvel visz, és szépen emel ki, örömmel olvastalak.
aLéb |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kadocsa (Ideje: 03-14-2015 @ 08:18 pm)
Comment: Kedves B! - Köszönöm érő hozzászólásod. Örülök, ha néhányan elolvasván ezeket a sorokat gondolatokra ébrednek, és nem haszontalan szócséplésnek veszik. - Barátsággal: Kadocsa |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 03-16-2015 @ 10:35 am)
Comment: Nagyon mély gondolatok, semmiképp nem szócséplés! :))))))))))))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Kadocsa (Ideje: 03-16-2015 @ 12:52 pm)
Comment: Kedves Andi! - Köszönöm, hogy hűségesen vissza-visszatérsz verseim olvasásához és azt is, hogy hajlandóságot mutatsz alászállni rejtelmeibe. Szeretettel ölellek: Kadocsa |
|
|
|
|
|
