FÉNY PANZIÓ
2.
Futás közben sosem unatkozik, mert a kíváncsi szemének mindig akad látnivaló. Most is kiadósan meghajszolta magát, aztán a kedvenc utcáján kanyarodott hazafelé. Egy jó kis családi vendéglő előtt, amilyenre nyáron a legváratlanabb helyen lehet rábukkanni, egy fiatal pár tanácstalankodott. Szemmel láthatólag abban nem értettek egyet, hogy betérjenek-e.
– Kicsi a világ! – így köszöntött rájuk Gabronc és kedvesen besodorta őket. Egészen felvillanyozta, hogy összefutott az egykori évfolyamtársával, aki azóta már megnősült. Hát persze, csak ő magányos még mindig. Nem engedte őket reggelizni, hanem hirtelen ötlettel meghívta a barátait az alapítvány konyhájára. De előtte egy ital mellett kibeszélték a csillagzatuk állását. Az égből pottyant párocska esete volt az egyszerűbb. Dénes – tényleg ez a neve! – egy középiskolában vállalt állást, felesége pedig eleve tanítónő, így két hónapig szabadon nyaralhatnak, egyedül az a gondjuk, hogy valahogyan kijöjjenek a kevéske pénzükből. Féltett kincsük a két bérelt kerékpár.
– Én vagyok számotokra a megoldás! Ha már ennyire ráértek, dolgozzatok az alapítványnak. Dénes, ne szólj közbe, inkább a kedves feleségeddel tárgyalok.
– Margit vagyok, és ha már velem akarsz üzletelni, csak tegezz nyugodtan. Szeretem a kalandos ötleteket, de az én Döncim nem engedem kötöttségekbe verni. Nem viselném el, hogy félbehagyja a kisdoktoriját. Most van lendületben, és amikor én kényelmesen napozok, még akkor is azt írja mellettem a strandon.
Gabronc eddig csak azt látta, hogy nagyon csinos ez a Margitka, de most már sejtette, hogy ő közöttük a meghatározó személyiség.
– Akkor helyben vagyunk! Amit én ajánlok, az egyszerre kaland és kötetlenség. Van egy baráti társaságunk, és félig komolyan, félig magunkat is kinevetve, az idegen civilizációkkal keressük a kapcsolatot. Jól látod, hogy ez olyan, mintha UFO-történetekkel szórakoztatnánk egymást, de professzorok is vannak ám köztünk, akiket ugyan ritkán látunk, de meghallgatják az ötleteinket. A Dénes koponyájával bárki egyből hangadó lehet nálunk.
– Ez mind nagyon szép, de hát nem elég, ha összejöttök egy kávé mellett beszélgetni? Hogy jön ide, amit mondtál, az a bizonyos alapítvány?
Gabronc látta, hogy az okos kis asszonyka már megsejtett egy lehetőséget és vár valamit.
– Tehát ismerkedjetek meg két alapfogalommal. Kezdetben Fövényesi Galaktika Társas Körnek neveztük magunkat, de ez túl körülményes. Először a gyanúsan közkedvelt galaktika szót hagytuk el, majd a többit is. Maradt a kör, ami viszont önmagában értelmetlen. Ezért választottuk a jól használható alapítvány nevet.
– Ez meg túl általános. Mintha rejtőzködni akarnátok. Miért nem nevezitek magatokat nyíltan Űregyletnek?
– Mert a névadón nem voltál köztünk… Pedig elkelt volna egy ötletes keresztanya. De hadd folytassam! Másik alapfogalom az elnök úr. Gondolhatod, hogy mindnyájan megszállottak vagyunk. De a legmegszállottabb köztünk egy dúsgazdag szállodatulajdonos, aki turistaosztályon önköltséges nyaralást biztosít az egész társaságnak, csakhogy körülötte legyünk. Ő az elnökünk. Önköltségest mondtam, de igazából ingyen szállást és teljes ellátást kapunk, mintha csak a vendégei lennénk. Tiszteletdíjat? Hát azt azért nem… Szóval ezt nevezzük alapítványnak, mert azért máshonnan is kapunk támogatást… Mit nevettek? Hát persze, hogy erkölcsi támogatást…
Jókedvűen tolták a bicikliket az ébredező utcákon. Kis hangulatos térhez érve a párocska nevetve megtorpant egy takaros vegyesbolt előtt:
– Nézd már! Itt minden az ufókról szól?
A többi nyaralóvendég otthonosan nyitogatta a csengettyűs boltajtót, de azért ők is mindig jól megnézték a hivalkodó cégtáblát:
MARSLAKÓK BOLTJA
– Jó reklámfogás!
– Több annál… Ha lassítunk, elmesélem a történetét, amíg a panzióba érünk... Pár éve ez a kis bolt kényszervállalkozásnak indult. Egy lelkes fiatalember kínálta az össze-vissza portékáit a hiába várt vevőknek. Sejthető volt a közeli bukás. Az elnökünknek a limuzinból kitekintve megakadt a szeme a szakadt sihederen, aki a csavargás helyett a küzdelmes vállalkozást választotta, mert valamikor ő is lentről kezdte. Hát kiszállt és körbenézett.
– Mit adhatok? – A fiú olyan öntudatosan szólította meg, mintha Váci utcai butikos lenne.
– Ha már itt vagyok, mindent. Megveszem az egész árukészletet.
A panzióból ideküldte a főnöknőt, aki ÁFÁ-s számlán leltár szerint átvette az összes árut. Kifizette, aztán írt egy újabb számlát. Egy forintért visszaadott mindent a fiúnak… De ezzel még nincs vége a jószívű bolond milliomos meséjének. Hozott egy szakembert, hogy segítsen fazont adni a kócerájnak. Eszméletlen akciókkal kezdték: kiírták, hogy itt a számla felét a marslakók fizetik!
– Ahá, a marslakók! Hiszen akkor ez a bolt is az alapítványhoz tartozik.
– Gondolhatod…
Gabronc látta, hogy a barátai már kezdenek ráérezni ennek a bolondos világnak a hangulatára.
– Figyeljetek csak! Ráismertek-e a panziónkra? Mert olyan itt nincs több!
Ezek után nem véletlen, hogy megtorpantak egy parknak is beillő kertben magasodó emeletes üdülő előtt. A homlokzatán szépen formált betűkből kirakott felirat olvasható:
FÉNY PANZIÓ
Alatta absztrakt műalkotásnak is beillő patinás fémtábla különös ábrákkal telekarcolva. Baloldalt értelmezésre váró szimbólumokkal, jobboldalt Ádám és Éva ruhátlan alakjával. Dürer is ilyennek rajzolta volna őket, ha takarékoskodnia kell a vonalakkal. Legföljebb némi fügefa levelet tett volna rájuk.
– Jesszusom, hát ez meg a Pioneer-tábla! – Margitka olyan lelkesen ismert rá a világűrbe küldött üzenet rajzára, mintha maga is részt vett volna az űrszonda felbocsátásában. Kiváltva ezzel a fiúk, de elsősorban Gabronc ámulatát, hogy miket nem tud ez a kis boszorka.
Dénes azért kajánul megkérdezte a barátját, rámutatva a ruhátlanokra:
– És mit mondtok azoknak, akik itt keresik a nudista strandot?
– Elküldjük őket a Marsra.
Margitka intett nekik, hogy várják meg és visszasietett az üzletbe. Fogadni mert volna, hogy kapni fog egy Pioneer-rajzolatú kitűzőt vagy fityegőt. Ebben ugyan csalódott, mert a boltos tanácstalanul széttárta a karját.
– Pedig az elnök úr biztosan örömmel látná!
Az immár konszolidált külsejű fiatal üzletember nem hatódott meg a patrónusa felemlítésétől, de azért kifaggatta a kedves vevőt, hogy miről is lenne szó.
Margitka végül vett egy ásványvizet és nevetve mutatta a formatervezett nyugtát a türelmesen várakozó fiúknak:
– Nézzétek, milyen szépen ki van rajzolva, hogy marslakók boltja, de már nem a felét fizetik a számlának, hanem csak 10%-ot.
– Ha egyszer egy üzlet beindul…
|
