| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Emlékek közt Ideje:: 03-28-2015 @ 09:36 pm |
|
|
|
|
Mondd miért bámulod a messzeséget?
Hiányolsz valamit vagy valakit?
Vagy pusztán szereted a kék eget?...
Csak nézem messze meredő tekinteted,
S valahol azt az el nem múló vágyakozást,
Melyből hiányzik valami, vagy valaki,
S mely már soha többé nem hoz változást.
Elvesztetted azzal a múló idővel együtt,
Melyet hagytál, hogy menjen a maga útján.
Pedig ha vele tartasz, talán meglenne még,
S nem ülnél ott, a vad, nagy folyó partján.
Elindulsz felfelé, hátha onnan többet látsz,
De csak a szakadék széléig juthatsz el.
Ott leülsz, s vársz még mindig valamire,
De egy hang, annyi sincs, mely némán felel.
Hirtelen a zúgó mélységbe veted magad,
Mert hallani vélted a hiányolt hangokat.
Hallani vélted, s én is hallottam talán,
S mosolyogni láttam utoljára arcodat.
Hiába nyúltam utánad, te így döntöttél.
A mélységben valahol a nyugalom vár,
S te ezt a nyugalmat érezted valahonnan,
A mélység a nyugalom számodra már.
Most én ülök ott a magas szikla szélén,
Tekintetem a messzeségben valamit keres.
Valamit hiányol, valami már nincs itt.
Te vagy az, mert már nem lehetsz velem.
2009.09.09. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-28-2015 @ 09:36 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 03-29-2015 @ 09:13 am)
Comment: Kerek történet, és nagyon szomorú. A fájdalom mellett, a megértést sugározza. Szeretettel olvastalak, és üdvözöllek körünkben. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: aranytk (Ideje: 03-29-2015 @ 09:58 pm)
Comment: A hiányt egy idő múlva felülírja az elfogadás. Belül mégis ott marad a kitörölhetetlen szomorúság. Számomra ezt üzenik a soraid. Ezt is. Versed olyan, mint egy fel nem adott levél. Megérintett. Szeretettel üdvözöllek! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 04-03-2015 @ 08:32 am)
Comment: Nagyon nagyon érezhető a versed, gratulálok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: loona87 (Ideje: 04-09-2015 @ 08:47 pm)
Comment: Köszönöm szépen! :) |
|
|
|
|
|
