Borúra derű
(borongósan)
Most gondolatban járok arra, ahol a sziget büszkén villogott. Már nem vágyom a kompra szállni, csak bandukolnék gyalog ott,
ahol a hársak rám hajolnak, hellyel kínálnak egy padon, és ábrándjaim neki szólnak már fájdalomtól szabadon,
kivel együtt építettünk mesében egy zord szigetet, ami végül mint szép legenda az életünknek része lett.
De nem hittem, hogy elhagy engem, és a Pelso-sziget díszlet marad, ami nekem sorsdráma volt, - neki csak átlag színdarab.
(derűsen)
A déli part felől jön egy hajó, jön már a tündér április leánya, ő jön, a mindig változó.
Gyorsan elébe szállni volna jó, hűséggel és piros rózsával érni hozzá, ki mindig változó.
Könnyelműen csalódni nem való, boldog szerelmet és örök tavaszt hoz nekem, bár mindig változó.
( A Pelso-sziget ciklusból ) |