Hangtalan hangsúlyok koppannak a jégen,
Már nem is emlékszem milyen volt régen.
Már nem tudom akkor mit is akarhattam,
Bármi volt is, tudod, mindig bevállaltam.

Most itt van, megjelent, egy régi rivális.
Megijedtem tényleg, megbánja a madár is
Szerelemsejtő dalát régi tavaszoknak,
Se híre, se hamva, csak emléke azoknak.

Itt vagyok, még írok, írtam róla szépeket,
Nem hinnéd el, nem látnád a lényeget,
Bizonygatom tovább fényesen a semmit
Néha egyszerűbb már semmit sem tenni, 

Hát üdvözöllek itt is, te régi riválisom.
Szavam őszinte és ha nem is nagyon 
Örültem neked az első pillanatban
Az azért nekem sokat nyom a latban,

Hogy ami volt, elmúlt és tudod, szép volt
De nincsen piros hó és nincsen kék hold
Csak most tényleg hadd mondjam el neked,
Hogy én már mást, te őt, s ő téged szeret.

Szeret, még ha nem is hiszed, sejtheted
Ő egy ilyen ember, hisz te is rég ismered
Sokszor akartam már elmondani neked
sok sikert és hidd el, a titok a tied.