Gyere velem

 Gyere velem a balatoni Disneylandbe,
 velünk fut a mesevonat,
 piros sapkás Pinocchio elindít,
 s fenn kalauz, Donald kacsa fogad.

 Ülj mellém az ablak felöl,
 tiéd legyen a Pán Péter varázsa,
 váltani a múltat jelenbe,
 és megfordítva, egyre-másra.

 Micimackót megismered?
 Elbújik a bokrok mögött. 
 Az ifjúság után kutatsz?
 Sosem hittem, hogy elszökött.

 Sors-lakomán mi jut nekünk?
 Vendéglátónk Mickey egér,
 ki templomból éhen szaladt,
 egy kis fohászt ő is megér.

 Indiana Jones meg mit keres itt?
 A sorompón lasszója fennakad,
 ha nem vigyáz, még egyszer őt is
 elcsapja majd a gyorsvonat.

 Az álszentekre ráijesztő
 kalózhajót is látni végre.
 Átkozva van, de mégis vágyunk
 utána szállni nyílt vizekre.

 Ne is tagadd, hogy elfogadtad
 gyermek fővel Mark Twain világát,
 lapátkerekes gőzhajóval
 felnőtt világba jutni már át.

 A Huckleberry Finnt szerettük,
 és Tom Sawyert, a jólnevelt csibészt.
 Szegény Jimből miért csinált bolondot?
 Abban talált kalandot, kedvtelést.

 Elhagyva őket, látható már,
 hogy áll még a Pelso-sziget,
 ahol mesében összeforrtunk,
 és ott vár, ki sosem felejt.

 Felvonják a kalóz zászlót,
 kürtöl nekünk egy tengerész,
 köré sereglünk mindahányan,
 ki álmodozni még merész.

 Ki nem fogadja, bármi csábos,
 a mindennapos átlagot,
 ha ismeretlen új csodákkal
 jutalmazzák a csillagok.

          ( A Pelso-sziget ciklusból )