Félelem markolja össze a szívemet,
Néptelen utcákon rettegve lépkedek.
Remegő kezekkel matatok zárakat,
Jeges kezek csiklandják hátamat.
Ő üldöz, hallom, hogy közeleg,
A lábam megbénult, elfutni nem lehet.
Hatalmas kulcscsomó már megint leesik,
Reszkető ujjaim a zár nyitját keresik.
Hallom a lépteket, nem lelek rejteket.
Ha meglát, istenek, elhozza végemet.
Szememnek sarkában az árnyék megremeg,
És én riadtan ágyamban ébredek.
Csend és béke van, halk szuszogás,
Kedvesem mellettem szendereg.
Mosolygok, megfogom kebelét,
Gyengéden simítom szép mellét.
Ajkáról könnyű csókot lopok,
Arcából tincset elsimítok.
Derekát kezemmel átfogom,
Ha elalszom,szebb álmot kapok. |