Nyári László: V

Elmém legmélyén
Őrzöm azt a képet,
Óvó két szememmel
Soha nem felejtem.
A lányt figyeltem éppen
Ragyogó napsütésben,
Ahogy rám tekintett,
A csoda megtörtént lett.
A bűn, a gyász elolvadt,
Egy angyal arca volt az,
Én csendben sóhajtottam:
Istenem, de szép vagy!
Az évek elrohannak,
Képek megfakulnak.
Attól félek, többé
Sosem látom újra.
Szíven rejtekében
Őrzöm angyal, lényed,
S míg van bennem lélek,
Soha nem felejtlek.