Tóth János: Nehéz
Milyen nehéz ma megmaradni jónak, tükörképe lenni az igaz szónak, nehéz a remény avarjában járni, elesni ezerszer, és mindig fölállni.
Megmaradni jónak tán lehetetlen, holt elvek pora kavarogó szelekben sarjadó gazoknak lesz földi áldás, de lesz-e a bűnösnek megbocsájtás?
Bennem a világok rég összedőltek, virágaim helyén tövisek nőttek, egyik lelkembe, másik szívembe szúr, az ég peremén vérben ázó azúr.
Alkonyi szürkéből hamar lesz este, hegyek csúcsán a vér megfeketedve, véges a végtelen, törik az örök, fényt sikoltanak rám a csillagkörök.
|